Szerintetek csak azért tartjuk nehéznek a matekot mert lusták vagyunk elmélyedni benne és eleve lehetetlennek ítéljük meg?

Én biztos hogy csak emiatt utáltam :D Amikor végre lett jó matektanárom a gimiben és magánban is, akkor egészen megkedveltem, lett sikerélményem és nem fujjogtam rá annyit. Félévi bukásból lett négyes érettségim, emelt kémiára készülve a számolások lettek a kedvenceim. Megvannak azok a területek amiket most sem szeretek (analízis, gimiben trigonometria, valószínűségszámítás) és egyetemen nagyon meggyűlt vele a bajom, de hozzáálláson sokat tud javítani egy rendes tanár.

Motivációm volt, hogy egyetemre menjek, ennyi. Leültem, elolvastam a könyvben az elméletet aztán csináltam a feladatokat, kilogikaztam a könyv alapján, ha elakadtam írtam, vagy szóltam a tanárnak hogy az miért úgy van. Minden nap toltam neki.

Nekem pl. nehezebb volt, mint a fizika. Azt legalább el tudtam képzelni, de a matekot nem. Olyan megfoghatatlan. Meg szerintem sokan, sokféleképpen gondolkodunk. Van, aki hamarabb megért egy feladatot, de más nem. Nem azért, mert butább, hanem mert másképp gondolkodik. Csak nincs idő személyre szabottan végigvenni, ezért nem értettük sokszor.

Dettó ugyan ez. 💁‍♀️🤷‍♀️ gimiben 4 év alatt sosem tanultam. Az a 4 év matekból abszolút kiesett. Egész nap azt a hülye teleglfont babráltam. Én is inkább videókat néztem, mivel lusta voltam józan észt használni. Ha elém állítottak volna egy egyszerű feladatsort azt sem tudtam volna elvégezni. Érettségire se tanultam SEMMIT.. a matekot mindig lesz*rtam, mert "úgy sem értem" , de hát ha az igazat bevallom meg sem próbáltam. Az eredmény pedig matek bukta érettségin. Most újra vizsgázom belőle, azzal a különbséggel, hogy már 2 hónapja minden egyes nap feladatokat oldok, addig,amig meg nem értem. Ez akár több órát vesz nekem igénybe, de hálistennek az internet nagyon sokat segít. 🙂