Szerintetek merjek belevágni matek korrepetálásba? Mi a tippetek, mit csináljak, hogy ne féljek elkezdeni?

Engem is egyetemista korrepetál,mellesleg nem matek szakos,hanem vendéglátós és több gyereket szintén. Engem most érettségire készít,de nagyon jól magyaráz,nem úgy mint egy tanár,le van írva minden neki füzetbe,feladatok témákhoz+megoldás,rendszerez stb. Neki is van olyan gyerek,akivel nem tud mit kezdeni,ezért őt ott is hagyja,hogy ne legyen pénzkidobás,de van olyan akit 2esről 5ösre húzott fel. Szerintem ne félj egyáltalán,be fog jönni,főleg ha ilyen szakon van pláne kened-vágod a dolgokat. A lényeg,hogy be legyenek gyakoroltatva,akár házikat is lehet adni. Velem pl ilyen szintfelmérőt is iratott az átvett témakörökből egybe,hogy lássa,akkor mit is értettem meg.

Ő sem aggódik,ha azt látja,nem fejlődik a gyerek,félév után is ugyanott van,akkor őt hagyni kell.

A jó tanár két dolgot tud jól: azt, amit tanít, és azt, hogy azt szemléletesen adja át, ráérezve azokra a pontokra, amelyek a tanulónak problémát okozhatnak a tanulás folyamata során. És ezáltal nemcsak lexikális tudást, hanem szemléletet is tanít.

Javaslom, hogy csakis olyasmit taníts, amihez a tudásod nemcsak pont elegendő, hanem sokkal több annál. Ez magabiztosságot fog neked adni, és hitelesebbé is tesz téged. Tehát ha csak tegnap tanultad a sajátérték-számítást, akkor még ne vállalj belőle pénzért korrepetálást. (Esetedben ez nyilván nem áll fönn, mivel hamarosan végzel, csak egy példa volt.)

Végzős egyetemistaként általános és középiskolás, vagy akár alsóéves egyetemistákat is taníthatsz, de csak ha van hozzá türelmed, és magának a tudásnak az átadását tekinted kihívásnak, egy fogalom sikeres átadását meg örömforrásnak.

Én is fizikusként végeztem, elég hosszú ideig tanítottam is, és mindig törekedtem arra, hogy amit tanítok, az szemléletes legyen, és igyekeztem úgy magyarázni, hogy a diáknak olyan élménye alakuljon ki, hogy "ja, hát persze, ez nyilvánvaló...". Mert valami csak azután lesz nyilvánvaló, ha megértjük. A fogalmakat azok használatán keresztül lehet elsajátítani, ahogy egy nyelvet is úgy tanulsz meg, ha használod.

Persze a jó tanárhoz jó tanítvány is kell. Az, aki csak passzívan várja, hogy a tudást a fejébe öntsd, és ehhez neki semmit ne kelljen csinálnia, az nem jó tanítvány, hanem lusta fráter. Nekem a legjobb tanítványom egy felnőttként újra az iskolapadba ülő srác volt, aki esti tagozaton tanult programozó matematikusnak, és a 4-es, néhol 3-as szintű tudását akarta feltornázni 5-ösre. Sikerült is neki, mert kellően komolyan vette a dolgot, és bele is fektette az energiát. Aki nem ilyen, azzal viszont a legjobb tanárnak is meggyűlhet a baja.

Figyi! Ne parázz rá. Kezdd el a tanítást,a szülőkről annyit,hogy ha látod hogy nem fejlődik a gyerek akkor felhívod a szülőket és konzultálsz velük erről.Ennyi.

hajrá! Vágj bele!!