Munka mellett tanulók: hogyan menedzselitek az életeteket, hogyan bírjátok a terhelést?

Saját elhatározásból leérettségiztem felnőttként, hogy célszakmát tanulhassak. Voltak nehéz időszakok, de azt a két évet összességében jól viseltem. Nem tanultam folyamatosan, csak a vizsgák előtti két-három hónapot, ennek ellenére jól sikerült, sokkal jobban a vártnál. Technikailag egyetemre is mehettem volna, de nem voltam elég bátor jelentkezni.

Így idén szeptemberben elkezdtem egy hasonló jellegű OKJ-t, ami legalább részben lefedi a területet, amire készülök. Hektikus a munkabeosztásom, így van, hogy két-három hétig az iskola közelébe sem tudok menni, a magánéleti döccenőkről nem is beszélve - mindig a legrosszabbkor történik minden.

Most is így jártam, csúnyán elúsztam az anyaggal. Viszont a nagy pörgésben most nem érzem, hogy úgy tudnék felzárkózni, ahogy igazán szeretnék, vagy épen szükséges lenne - állandóan ezer felé kell szakadnom, menedzselni az itthoni életünket, a hozzám közel állóknak gyakran van szüksége a segítségemre, egy ilyen húzósabb szakasz épp most zárul le.

A munkabeosztás sűrűsödik, egy-egy 11-12 órás nap után a következőt, hiába szabad, örülök, ha zombiként vegetálva végigszenvedem. Az anyagiak miatt másodállásom is van, ami teljesen rugalmas, de most arra sincs teljes kapacitásom. Azt érzem, hogy mentálisan kimerültem, nincs energiám, néha-néha egy-egy órára leülök, de nem fog az agyam, sokadjára sem. Tudom, mi a célom, de valahogy elfogytam... Januárban elutaztam pár napra, azt gondolva, hátha segít, ha kizökkenek, egy bakancslistás úti célt jártam meg, de csak még nagyobb lelki teherrel jöttem haza.

Rájöttem, hogy nem tudok egyensúlyt tartani a dolgok között. Tavalyhoz képest sokat lassítottam, már nem vállalok annyit, aminek persze meg is van a böjtje. Vagy a munkámban és a tanulásban vagyok rendben, vagy az emberi kapcsolataimban, a kettőt nem tudom összehozni. Ha belelendülök, elhanyagolok mindent, olyankor képes vagyok napokra eltűnni a dolgaim között. Ebbe belekezdeni, de kijönni is ugyanolyan teher, még ha a folyamatot magát élvezem is. Valamiért úgy érzem, valamit mindig feláldozok az életemből, hogy a másik jól menjen.

Te hol találtad meg az egyensúlyt? Hogyan lehet ezt ideg összeroppanás nélkül kezelni? Feladásban nem vagyok jó.