Valaki aki jó meséket tud írni és lenne kedve segíteni?

(1) Nino egykedvűen zárta kulcsra Pandorfalva egyetlen kávéházának ajtaját, miután az utolsó vendég, a mindig hangos és vidám Pippo is végre távozni méltóztatott. Advent első vasárnapja volt, a hideg szél behordta a havat a - nem a legutolsó divat szerint készült - bundája tüskéi közé és eszébe jutott az az este, amikor Rinoval félénken összebújva forró csokit kortyolgattak a teraszon.

Miközben bandukolt a hóban hazafelé, azon morfondírozott, hogy büszkeségből mégse kellene megint egyedül karácsonyozni, valahogy rendbe kellene hozni a dolgokat és átcsábítani a régi barátokat és valahogy ki kellene engesztelni Rinót is.

(2) Vajon ki lehetne az, aki segíteni tud? Erősen törte kobakját. Jeges szél süvített, kis lábait szedte, ahogy csak tudta. Az utcán váratlanul kialudtak a fények. Nino megállt.

-Mi történik?- forgatta fejét.

Felnézett. Az éjfekete égbolton, a csillagok között egy csodálatos szivárványcsík jelent meg. A kis süni hatalmasra kerekedett szemekkel, megbűvölve állt. Soha életében nem látott még ilyen szépet. A szivárványcsík lassan elmosódott és Bruno, az ezüstszarvú unikornis pottyant le mellé. Megrázta csillámló sörényét és Nino felé fordult, aki nem hitt a szemének. Az idő mintha megállt volna... És mégsem. A csendet végül Bruno törte meg:

-Tudtad, hogy az unikornisok szarvában varázserő rejtőzik? Úgy érzem, Neked most nagy szükséged van egy kis varázslatra.

(3) - Varázslat? Még mit nem! Hogy jártam, amikor legutóbb is varázsoltál! Szó se lehet róla! - szabadkozott Nino.

- Gyakoroltam, és ígérem, koncentrálni fogok. Tudod, hogy szívügyekben verhetetlen vagyok.- győzködte a kis unikornis.

- Hát ami igaz az igaz, Rob és Bella is Neked köszönheti, hogy egymásra találtak... Jó nem bánom, ennél rosszabb már úgyse lehet. - A kis unikornis csak úgy kapkodta kis lábait, hogy lépést tartson Nino-val, hazáig kísérte, és végig csacsogta az utat.

- Bellánál csodaszép gyűrűk kaphatóak, meg kellene nézned! Válasszunk egyet, egy szál virág, bonbon, és aztán jövök én és a varázsporom...

(4) Nino pici reménnyel a szívében tért nyugovóra, s izgatottan szenderült álomba. Várta a holnapot, hogy minél közelebb kerülhessen a Rino-val való találkozáshoz.

Nino kora reggel kelt, nagyon izgatott volt. Azon tűnődött, mivel lephetné meg Rinot, mi lehet a szíve vágya. Gyorsan felöltözött, és szinte futott Bella kis ékszerboltjáig, hogy ő legyen az első vásárlója. Ahogy beért a kis üzletbe, azt látta, hogy Rino épp Bellával nézegeti a gyűrűket. Nagyot dobbant a kis tüskés szíve. Erőt vett magán, és odalépett hozzájuk.

-Sziasztok! -köszönt rájuk félénken.

Rino is meglepődött. Már rég nem találkoztak.

-Szia Nino! Mosolygott rá Bella kedvesen.

-Miben segíthetek neked?

Nino nem tudta, most mitévő legyen. Ahogy nézte Rinót, elöntötték az érzelmek. Pici szíve vadul kalapálni kezdett, keze lába remegett.

(5-6) -Nekem most mennem kell, majd visszajövök egy alkalmasabb időpontban -mondta Rino.

Ekkor nyílt az ajtó, és Bella párja, Rob lépett be az ékszerboltba.

-Üdv mindenkinek! De jó, hogy ennyien itt vagytok! A kalapos hóember üzeni, hogy ő és Dino, este 7-től sült gesztenyével, fűszeres forralt borral és forró csokival várnak mindenkit a főtéren, az adventi vásárban.

-Köszönöm, hogy szóltál! - válaszolta Rino, majd kiszaladt az üzletből, s azzal a lendülettel össze is ütközött Brunoval, aki a földre huppant.

-Jaj, segíts kérlek felállnom! Fogd meg a szarvam és húzz fel kérlek! -mondta az unikornis.

Ahogy Rino megérintette a szarvát, az ragyogni kezdett.

Bruno elégedett mosollyal az arcán lépett be az ékszerboltba.

-Na végre, hogy megjöttél! -mondta izgatottan Nino. El sem tudod képzelni ki volt itt. Szükségem lett volna rád.

-Én mindent tudok -válaszolta sejtelmesen Bruno. -Valaki kint megérintette a szarvamat, és láttam a legtitkosabb kívánságait. Mondtam, hogy bízz bennem! Este legyél ott a gesztenyesütésnél -kacsintott.

-Most pedig válasszuk ki amiért jöttünk.

Hamarosan egy ékszerdobozzal távoztak az üzletből. Bella mosolyogva kiáltott utánuk

- Sok szerencsét! Este találkozunk!

(7) Az esti mókát gondos készülődés előzte meg. Piros sapkás hóemberünk a főteret fényfüzérekkel, színes díszgömbökkel, csillámszórókkal ékesítette. Dino elkészítette a forró italokat és a sült gesztenyét. Angyal pedig nagymamája mindenki által kedvelt, de titkos receptje szerint mákos és diós bejglivel bővítette a kínálatot.

Nino buzgón indult útnak a hólepte kis utcában. Ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntött, egyenesen Rino házához megy. Ahogy kicsi rinocéroszunk kuckójához ért, bekopogott, és izgatottan -kezében az ékszerdobozt szorongatva- várakozott. Rövid idő múltán Rino mosollyal az arcán ajtót nyitott. S abban a pillanatban a főtér felől megszólalt a karácsonyi zene.

-Nem kell ide varázspor, hisz ez anélkül is varázslat. –gondolta kis sünink.

De a csöndet Boo hangja törte meg.

...

Innen folytasd a mesét 600 és 800 karakter között

Az ötödik folytatás.