Ezekre mit tudnátok tanácsolni? Van saját tapasztalatotok?
Egyetemen mesterszakra járok, amúgy szeretem ezt az egyetemet, a várost, sikerült megbarátkoznom új emberekkel, szeretnék majd PhD-ra is jelentkezni.
Ennek ellenére azért nem mondanám, hogy nincsenek problémáim. Leírom vázlatosan mi az, amire tanácsot szeretnék.
- Sokszor vannak estig óráim, bár néha vannak órák között szünetek és akkor igyekszek tanulni meg persze megyek ebédelni és pihenek is. Gyakran viszont estére marad a tanulás, amikor már fáradt vagyok és nem tudok nagyon sokat tanulni. Az egyetemen szeretek amúgy leginkább de ha ott maradok sokáig, akkor a sötétben kell hazamennem és az se olyan jó.
- Megfelelési kényszerem van, például amiatt, hogy anyukámon is érzem az elvárást, hogy kell a jó jegy, meg kérdezgeti amúgy hogy mi hogy sikerült, hogy aznap milyen órám volt.
- Gondolom ez hülyeség de a barátom miatt is van néha megfelelési kényszerem, mert neki PhD-ja van és úgy érzem, nagyon jól kell teljesítenem, hogy "hozzá való" legyek. Pedig ő maga mondta, hogy ő sose kért, hogy dolgozzam félholtra magam vagy valami. Egyrészt nem érdekli és leszarja mi van a jegyeimmel, másrészt meg azért látom, hogy büszke rám ha elérek valami jó eredményt, vagy egy jó átlagot vagy ha elmegyek egy konferenciára, ha sikerül a nyelvvizsgám. Szóval ez engem egyrészt motivál, hogy büszke legyen rám, közbe meg miatta is teperek jobban és mégiscsak teljesítménykényszerem van.
- Mivel tudom, hogy PhD-zni szeretnék, komolyan tudom, hogy ez az, amivel el tudnék tölteni éveket és nekem való, ezért persze nemcsak az órákra tanulok, hanem voltam már tdk-n és majd megint szeretnék menni, próbálok konferenciára is menni (2x voltam eddig de ez attól függ mit szerveznek), publikálni is szeretnék. Ennek megvan az a veszélye, hogy túlhajtom magam. Érdekel is az egész de néha túlvállalom magam. Ha valaki van itt PhD-n és elmondaná, előtte mennyire készült rá, az jó lenne. Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt.
Több mindenről írtam itt egyszerre de minden összekapcsolódik.
Mit tudnátok tanácsolni erre?
válasza:Pszichológust javaslok, akivel átbeszélheted, hogy egy ember nem az iskoláitól értékes, hogy mások halálos ágyukon azt nyilatkozták, hogy az egyetlen dolog, amit megbántak az, hogy úgy élték le az életüket, hogy másoknak akartak megfelelni stb.
Tökéletes úton vagy a mentális és fizikai betegségek felé. Tegyél ellene és változz!
Egy dolgot kihagytam:
- Igyekszem jól teljesíteni de néha meg motiválatlan vagyok. Kicsit úgy veszem észre, hogy már maga a jó jegy meg a diploma érdekel, meg egy konkrét téma, ami jó lenne PhD-n de a maga a szak, amint most vagyok már nem hoz lázba annyira. Megcsinálom amit kell, meg azért van pár óra ami érdekel (van ami abszolút nem, van ami igen) de egy ideje olyan érzések is felbukkannak bennem, hogy egy másik szak lenne az "álomszakom" és nem ez. Ezt se hagyom ott semmiképp, mert valamennyire csak érdekel meg PhD-ra is tudok menni innen. A btk-ra járok és igazából itt alapból nem sok szak van, amivel könnyebben el lehet helyezkedni, ami az én "álomszakom" lenne, az szintén btk-s szak de nehéz vele elhelyezkedni, ezért nem megyek arra és a környezetem is igencsak ellenezné.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!