Egyetemet váltani rossz társaság miatt?
Másodéves vagyok egy szakon, amit nagyon szeretek és érdekel, élvezem az órákat is. Viszont ez az egy pozitívum van, minden mást gyűlölök az egyetemi életben. Senki sem szimpatikus a szaktársaim közül (sok az antiszoc, a beképzelt, a rib*#&@i) és nem lettem jóban senkivel sem. Két lánnyal vagyok beszélőviszonyban, de egyikük sem az igazi... Az egyikük állandóan a külföldi barátjáról beszél, akivel még soha nem találkoztak és annyiból áll a kapcsolatuk, hogy írogatják egymásnak, hogy így hiányzol, úgy hiányzol. A másikuk pedig buta, ami hosszú távon már nagyon zavaró (pl. legutóbb legalább fél órán át hallgattam, hogy ő milyen mérges, mert vett parajos tésztát, és nem igaz, hogy nem tudják normálisan leírni a hozzávalókat, mert ez így megtévesztő és ő azt gondolta, hogy a paraj az egy exotikus keleti fűszer... és hasonlók, nagyjából napi rendszerességgel). Plusz depressziós és fóbiái is vannak, amit egyrészt megért az ember, viszont ezt én már szintén zavarónak érzem, leszívja az embert, rosszul érzem magam mellette. Egyikükkel sem tudok normálisan megbeszélni semmit, nincs is bennünk sok közös és nem is számíthatok rájuk semmiben. A szobatársammal pedig max. együtt alszunk és alig találkozunk, mert teljesen más karon tanulunk és így minden teendőnk is különbözik. Más emberekkel pedig nem találkozom.
Lehet mondani, hogy nem erről szól az egyetem és tanulni járunk oda, de nekem ez így nem megy... 20 éves vagyok, fiatal, nem a papír miatt ülöm végig az órákat és nekem fontos az, hogy jól teljenek el ezek az évek, kapcsolatokat építsek, ismerkedjek és tartalmasak legyenek a napjaim. Rendben van, hogy bejárok az órákra és tanulok, de a fennmaradó időt nem azzal szeretném tölteni, hogy egymagam ücsörgök a koli szobában, mert nem erre vágyom. Egyre rosszabbul érzem magam ebben a közösségben, emiatt már nem is szeretek egyetemre járni és azt várom, hogy végezzek és végre elkerüljek innen (elmennék egy másik egyetemre, mesterre vagy egy másik alapszakra). Viszont már egyre jobban frusztrál ez a helyzet és többször megfordult a fejemben, hogy legszívesebben most mennék és átjelentkeznék egy másik képzésre. Ez esne a legjobban. Viszont elég mások a tantervek, ahogyan elnéztem és nem tudom, hogy mégis hány tárgyat tudnék elfogadtatni... Azért már jövőre végezhetek is, tehát nem lenne jó ötlet csúszni sem. Azon is gondolkoztam, hogy elmennék levelezőre, de ezt elvetettem. Ott nagyrészt inkább idősebbek vannak, még kevésbé lenne az én közegem. Illetve a családomhoz sem szívesen költöznék vissza, mert nem jövünk ki olyan jól (nincsen semmi komoly probléma, csak nem tudunk mit kezdeni egymással). Illetve nem is tudnék elmenni dolgozni sem (otthon nincsen hova, illetve hétfő-kedd vannak a levelezős órák) és akkor még kevésbé lennék emberek között.
válasza:Nem mennék át arról a helyről, ami érdekel,és amivel szeretnék foglalkozni - az eljövendő 50 évedről van szó! És mi a biztosíték, hogy a másik helyen nem mondaná egy lány, hogy a sóska egy rossz fűszer?
Fejezd be a szakodat és szabadidőben meg járj könyvtárba, múzeumba, színházba - egyedül, addig is, amíg nem találkozol barátokkal
válasza: válasza:Nem kell hogy ők legyenek a barátaid.
A későbbi munkahelyeden sem a haverjaiddal fogsz dolgozni.
Nőjj fel! Ideje lenne!
Köszönöm szépen!
1-es Ugyanezt a szakot folytatnám, tehát ezen nem múlna, mert nem hagynám abba. Annyi, hogy nagyon sok mindent kezdhetnék előröl és ez esetlegesen csúszással járna, amit jó lenne elkerülni. Nyilván olyan egyetem sincsen, ahol mindenki szimpatikus és pl. véletlenül sem lenne olyan lány, aki nem ismeri a paraj szó jelentését.... Viszont itt minden napom ezzel a lánnyal telik és már megőrjít. Hallgatom a siránkozásait, panaszkodásait vagy a butaságait, amik közül a spenótos eset csak egy a sok közül, szemléltetésképp írtam. Állandóan ez megy, folyton segíteni kell neki mindenben, mert egyedül egy buszmenetrendet sem képes értelmezni, kísérgetni is kell mindenhová és elegem van belőle. Azért nagyon rossz érzés, hogy egyetlen egy ember nincsen körülötted, akivel le tudnál folytatni egy normális, értelmes, jóleső beszélgetést és engem ez zavar. Abba pedig már beleuntam, hogy egyedül mászkáljak ide-oda, mert úgy egyszerűen nem olyan élvezetes.
2-es Jártam és járok szabválokra (nyelvek), de ezekből nem lett és szerintem nem is lesz barátság. Beszélünk heti egyszer óra előtt/után, találkozunk párszor, segítünk egymásnak aztán a kurzusnak vége és ennyi. Eddig mindig ez volt. Sport, múzeumlátogatós, túrázós szabválokra még nem sikerült bekerülnöm egyszer sem (egy pillanat alatt megtelik), próbálkozom. Jelentkeztem már mentornak, szakos képviselőnek, Erasmus buddynak és idén a kollégiumi diákbizottságba is, de nem kerültem be sehová. Nincsenek kapcsolataim és ilyen terű tapasztalatom sem. Nem mondom, hogy velem nem lehet semmi gond, biztosan van is, de eddig még soha nem volt hasonló problémám. Korábban mindenhol beilleszkedtem, találtam magamnak barátokat és jól éreztem magam azokban a közösségekben, pl. a legjobb barátaimmal is már ovi óta ismerjük egymást és teljesen jól megvagyunk.
3-as Ne haragudj és nem azt mondom, hogy nincsen igazad vagy, hogy rosszul gondolod, de én ezzel nagyon nem tudok azonosulni. Egyszerűen máshogyan gondolkozom. Én nem 30, nem 40, nem 50 éves vagyok, nem dolgozni járok, nem pénzt keresek, nem a papír kell, nem sietek haza a családomhoz stb., hanem 20 éves vagyok és tanulok. Nekem igenis ez is egy szempont, hogy legyen társaságom és sajnos nem érzem úgy jól magam, hogy egy rohadt szót nem lehet váltani olyan emberekkel, akikkel amúgy minden nap találkozom. Egyrészt unalmas, fárasztó, monoton és nagyon rossz érzés is, mert így teljesen magányos vagyok. Nem így képzeltem el az egyetemet és ebből nem hányásig vedelős bulikra kell gondolni, csak szimplán egy jó társaságra, ahol az ember jól érezheti magát. Szerintem az egyetem igen fontos része lenne a kapcsolatépítés, a barátkozás, ismerkedés és nem csak arról szól, hogy ülsz a könyvek felett és elvégzed a dolgodat...sőt, a kettő egyáltalán nem is zárná ki egymást.
válasza: válasza:Köszönöm!
5-ös Az a helyzet, hogy már másodéves vagyok és az a két lány, akit a kérdésben is említettem már tavaly szeptember óta a nyakamon lóg, szóval szerintem annyira nem egyszerű eset egyik sem. Kitartóak és nem vették a lapot, hiába próbáltam mellőzni őket. Viszont, ha nem is lennének már mellettem, akkor sem lenne helyettük más társaságom, tehát ez ilyen fél megoldás.
6-os Ja értem, 18 éves kor után tilos beszélgetni, minden értek, tényleg.... Én soha nem szeretnék ilyen életet, most sem érzem jól magam így és 10 vagy 20 vagy több év múlva sem érezném. Szerintem egyáltalán nem ez a normális vagy egészséges. Amúgy, ha lenne olyan munka, amit el tudnék vállalni az egyetem mellett, akkor akár el is mennék dolgozni, viszont egyelőre sajnos még nem találtam ilyet.
válasza:Nem szemétkedni akarok vagy valami, de ha már a családoddal is ilyen viszonyban vagy, akkor nem lehet hogy veled van a baj?
Ha a családoddal nem tudsz kijönni, akkor idegenekkel mégkevésbé. Lehet nem megy az ismerkedés. Lehet szimplán csak rossz helyen akarsz ismerkedni, nem csak szaktársaknál szabad próbálkozni.
Szerintem egyáltalán nem az én hibám, hogy a családommal nem jövünk ki....ez nem a gyereken múlik. Szerintem annak is van köze ehhez, hogy én későbbi gyerek vagyok, a legfiatalabb testvérem is 15 évvel idősebb nálam. Én mindig mellőzve voltam otthon, a testvéremmel teljesen külön nőttünk fel és a szüleim sem foglalkoztak velem. Le lettem ültetve a sarokba, kezembe adtak valamit és akkor maradjak ott, csendben. Megvettek és megadtak nekem mindent, csak közben le se sz@&€tak. A mai napig abból áll az élet, hogy dolgoznak és utána fekszenek, nézik a tv-t, rádiót hallgatnak, elvégzik a házimunkát. Nincsen és nem is volt soha semmilyen hobbijuk, nem szoktak csinálni soha semmit, nem járnak sehova. Ez gyerekkoromban is így volt, utáltam. Hazamegyek és mindenki fekszik a maga helyén, semmit nem lehet megbeszélni senkivel, senkit nem érdekel senki vagy semmi... ez nem az utóbbi 1-2 év eredménye, hanem ez ilyen volt amióta megszülettem. Emiatt nem jó a kapcsolatunk, mert egyszerűen nem tudok velük mit kezdeni, ha ilyenek. Nem arról van szó, hogy veszekszünk, nincsen harag, nem utáljuk egymást, nincsen szó semmilyen erőszakról, csak szimplán nincsen közöttünk normális kapcsolat. Ez pedig szerintem nem az én hibám.
Egy előbbi válaszomban pedig már leírtam, hogy nekem korábban nem voltak ilyen problémáim. Mindig találtam magamnak barátokat és be tudtam illeszkedni. Sosem voltam magányos, sem oviban, sem általánosban, sem gimiben, sem tanfolyamokon és a legrégebbi barátságok is majdnem velem egy idősek. Úgyhogy szerintem alapvetően nincsen ezzel gondom.
Másokkal viszont nem igazán találkozom.
Szerintem egyáltalán nem az én hibám, hogy a családommal nem jövünk ki....ez nem a gyereken múlik. Szerintem annak is van köze ehhez, hogy én későbbi gyerek vagyok, a legfiatalabb testvérem is 15 évvel idősebb nálam. Én mindig mellőzve voltam otthon, a testvéremmel teljesen külön nőttünk fel és a szüleim sem foglalkoztak velem. Le lettem ültetve a sarokba, kezembe adtak valamit és akkor maradjak ott, csendben. Megvettek és megadtak nekem mindent, csak közben le se sz@&€tak. A mai napig abból áll az élet, hogy dolgoznak és utána fekszenek, nézik a tv-t, rádiót hallgatnak, elvégzik a házimunkát. Nincsen és nem is volt soha semmilyen hobbijuk, nem szoktak csinálni soha semmit, nem járnak sehova. Ez gyerekkoromban is így volt, utáltam. Hazamegyek és mindenki fekszik a maga helyén, semmit nem lehet megbeszélni senkivel, senkit nem érdekel senki vagy semmi... ez nem az utóbbi 1-2 év eredménye, hanem ez ilyen volt amióta megszülettem. Emiatt nem jó a kapcsolatunk, mert egyszerűen nem tudok velük mit kezdeni, ha ilyenek. Nem arról van szó, hogy veszekszünk, nincsen harag, nem utáljuk egymást, nincsen szó semmilyen erőszakról, csak szimplán nincsen közöttünk normális kapcsolat. Ez pedig szerintem nem az én hibám.
Egy előbbi válaszomban pedig már leírtam, hogy nekem korábban nem voltak ilyen problémáim. Mindig találtam magamnak barátokat és be tudtam illeszkedni. Sosem voltam magányos, sem oviban, sem általánosban, sem gimiben, sem tanfolyamokon és a legrégebbi barátságok is majdnem velem egy idősek. Úgyhogy szerintem alapvetően nincsen ezzel gondom.
Másokkal viszont nem igazán szoktam találkozni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!