Gőzmozdonyokon a fűtőnek nehéz munkája volt?

Gőzmozdonyokon a vezérnek, és a fűtőnek is nehéz dolga volt, általános volt az ízületi gyulladás, reuma...

Hideg időben egyszerre voltak kitéve a kazánból kiáradó hőnek, és a kinti fagyos levegő hatásainak, és a munka igen kemény fizikai megterhelést jelentett.

Egy nagyobb gépen 100km-re mázsákban volt mérhető az elfogyasztott szén mennyisége, ezt mind be kellett lapátolni a kazánba, ráadásul ez sem csak annyiból állt, hogy belapátolni és kész is.

El kellett egyenletesen teríteni, hogy ne legyen olyan hely ahol például nincs szén, ott csak a salak izzott a rostélyon, illetve rajta keresztül hidegebb levegő áramlott be, ha meg túl sok volt egy helyen képes volt összesülni a tűz, azt utána szó szerint úgy kellett szétverni.

Az a része, hogy technikailag képes volt elvezetni a gépet, az úgymond másodlagos, lényegében végig ott voltak a vezér mellett, természetes, hogy megtudtak mindent a kezeléséről, de a vezérnek azért többet kellett tudnia, főként forgalmi tekintetben.

Nem tudom, hogy milyen esetekben, de olyan is volt, hogy 2 fűtő volt egy mozdonyon.

Az egyik fűtött meg rámolt, a másik addig pihenésképpen a pályát figyelte, és minden jelzést bemondott a mozdonyvezetőnek, aki ugyanazt visszamondva nyugtázta. Aztán a két fűtő váltott.

Szerintem a fűtő csak a balesetveszély elhárításához szükséges dolgokra volt hivatalosan kioktatva. Különös tekintettel a vonat megállítására. Ettől függetlenül, eltanulták a mozdonyvezetőtől a fogásokat, és néha a mozdonyvezető engedte is őket vezetni, titokban persze.

Az se volt engedélyezve, hogy menet közben kimásszanak szerelni a mozdonyvezetők, de a gőzmozdony gyenge gyorsulása miatt mégis csinálták, mert nem akartak késést, és erre az időre a fűtőre bízták a mozdonyt, ha megbíztak benne.

#6#

Rossz látási viszonyok (köd)esetén volt az, hogy a mozdonyvezető mellett egy másik személy is figyelt.

Jelzéseket, jeleket, bármit, ami segített tájékozódni. A sűrű ködben már az sem egyszerű, hogy kb betájolják, milyen messze van a megállóhely, és az ködben is elvárás volt, hogy az utasok a peronnál tudjanak leszállni.

Arra voltak példák, hogy a fűtő kitanulta a mozdonyvezető szakmát, ami mindig is elit mesterség volt a vasútnál, de a fűtő nem vezethetett hivatalosan mozdonyt, csak néhány dologban segédkezhetett.