A szabolcsi "fekete vonatokon"az ingázó munkásokon kívül nem is utaztak mások?

"komolyan elviseltek az emberek 5+ óra utazást"

Nem kell ide a múlt idő. A mai napig sokan járnak fel. Egy Nyíregy-Bp távolság 3-4 óra ha nincs késés. Autóval gyorsabb csak.

Egyetemistaként nekem is közel egész napom utazással telt. 1 óra készülődés, rendrakás indulás előtt, 1 óra az állomásig, 4 óra vonatozás, 1 óra buszozás haza. Az utazással elment 6-7 órám késéstől függően. ÉS a mai napig van tömegnyomor a vonatokon, volt, hogy fel sem fértem. Meg az is, hogy a folyosón álltam a tömegben vagy épp ez előtér részben.

De vannak akik a mai napig 1-1,5 órákat utaznak oda-vissza. Munkatársaim többsége 4:30-kor kel, 5:30-kor indul és 7-től tolja a melót délután 5-ig. Mire hazaér közel 7-8 óra és akkor még semmit nem csinált otthon. És így megy nekik 20+ éve.

A munkásoknak még rosszabb, sokan jönnek Romániából, Erdélyből, szállókon alszanak. Vagy sokan szintén napi 2-3-4 órát fordítanak utazásra.

A pénz nagy úr.

Amúgy persze, hogy megérte az utazás.

Hasonló az egyetemi kollégiumi élet is. Nekem néha felüdülés volt, mikor Pesten a Váci út mellől, ahol folyton szmog van a nagy forgalomtól haza mehettem vidékre és kimehettem a kertbe friss levegőt szívni. Vagy 4-5 emberrel vagy összezárva, plusz a haverjaik, otthon meg vár a saját kis szobád, saját családod.

A munkás szállókon még többen osztoznak még kisebb helyen, ott tényleg csak a munka számít. Viszont utána volt 1,5-2 napjuk ami szabad.

Illetve otthon megtermelték az alapvető zöldségeket, a feleség főzött levest, húst, krumplit az útra, és így 2-3 napig el lehetett lenni az otthoni ételen, nem kellett arra sem költeni. Kollégistaként volt, hogy szinte egész héten a hozott ételt tudtam enni és alig volt kiadásom.

A mostani fiatalok elképzelni sem tudják, milyen kevés autó volt a 70-es, de még a 80-as évek elején is.

A vonatok, buszok valóban tömegközlekedési eszközök voltak, hétköznapokon is sokan ingáztak, pénteken és vasárnap pedig valóságos népvándorlás zajlott.

Az ingázó munkások mellett jelentős létszámban utaztak katonák és "hétköznapi emberek", sokaknak nem igazán volt lehetősége arra, hogy kevésbé zsúfolt vonattal utazzon (két nap eltáv, kilépő a vonat indulás előtt fél órával, 10-12óra utazás, alig egy nap otthon lét után indulás vissza)

A kommunikációról is írtak már, körülményes volt a telefonálás, a levél volt a legelterjedtebb, ha sürgős volt, akkor távirat...

Levélben nem lehetett se megdugni, se felpofozni az asszonyt... Ehhez haza kellett utazni.

Ha azt nézzük, én napi 2x1 órát utazom, vagyis ugyanott vagyok. De pesti ismerősöm a budai munkahelyére is utazik napi 2x1,5 órát a büdös, tömött buszokon.

A téeszek anno különfélék voltak, sokban egész jó volt a pénz, máshol meg csak fele, mint a rosszul fizetett városi munkák esetében. Ráadásul, cigányokat egyáltalán nem vettek be, ők kénytelenek voltak Pesten vállalni munkát, ha nem akarták, hogy rájuk verjék a KMK-t.

1970 körül még viszonylag új képződmények voltak az új kori téeszek (a korábbi téeszek megszűntek sok helyen, mert nem voltak működésképesek), nem is nagyon bíztak bennük az emberek. Az utazók csak kétkezi munkát, kapálást kaphattak volna, vagyis szabadban végzett nehéz fizikai munkát, mint a pesti munkahelyen, csak otthon kevesebb pénzért. Plusz a téeszdolgozók családi pótlékot se úgy kaptak, mint a gyári munkások.

Nézd meg ezen a filmen, milyen körülmények közül jöttek ezek az emberek. Nálunk Hevesben akkoriban már csak a cigánysoron lehetett ilyesmit látni.

[link]

A filmben elmondott fizetésekhez: ha jól tudom, akkoriban 2000 fölött lehetett egy magyar átlagfizetés. Itt meg 1000 Ft alatti összegekért jártak el egész hétre.

„Munkatársaim többsége 4:30-kor kel, 5:30-kor indul és 7-től tolja a melót délután 5-ig. Mire hazaér közel 7-8 óra és akkor még semmit nem csinált otthon. És így megy nekik 20+ éve."

Döbbenetes. Ez nem élet, hanem vegetáció:(