Akik tervezték a 4-6os villamost, azok nem sietnek sehova, annyira ráérnek?

Tudod, a közlekedésben a legeslegfontosabb, a sebességnél is nagyobb jelentőségű dolog a biztonság. A 2000-es évekig nem igazán volt megbízható megoldás arra, hogy ne nyílhassanak ki a még mozgó járművek ajtajai. Márpedig egy-egy sietősebb vezér gyakran még a teljes megállás előtt kinyitotta az ajtókat, veszelybe sodorva mind a leszálló, mind a várakozó utasokat. Ezért ma már az ajtóvezérlő rendszerek elektronikusan ellenőrzik vissza, hogy tényleg megállt-e a kocsi. Mivel ezt a biztonság kedvéért a kocsi vagy vonat mindkét végén ellenőrzi a rendszer, kell egy kb. 1 másodperces átfutási idő a vezérlésben. Ráadásul ha meg 0,1 km/h a tempó, a vezérles megvárja, hogy 0,0 km/h legyen belőle.

Megjegyzem azon az 1-2 másodpercen kár idegeskedni. Ha bekapsz egy piros lámpát, akkor mi van, szétrobbansz az idegtől?

Összefoglalom a lényeget, amit leszűrtem: Türelmetlen, antiszociális ember vagy, aki nem is kíváncsi válaszokra, csak önti magából a mérget.

Ha újabb választ adunk, akkor te újabb szitokzuhataggal fogsz jönni.

Egyébként megértelek. Repülőgépen sem engednek kiszállni tízezer méteren, meg folyton bemondják, hogy mi van alattunk, meg hogy milyen magasan és gyorsan haladunk.

Meg ott esznek az utasok. A sztyuvik meg nem ülnek nyugodtan, hanem mászkálnak folyton. Nagyon idegesítő.

Nekem nem okoz gondot a biztonságos jármű. Nem is jelent időveszteséget.

Ami zavar, az a tapló utas. Szól az indításjelző, de azért még befúrja magát.

Ezek a járművek meg nem tudnak elindulni nyitott ajtóval, de még oda sem szorítja.

Ha a záródás akadályozott, akkor vissza kinyit, s a fékeket sem lehet oldani.

Kezdődik előröl a procedúra. Közben a visszanyíló ajtók közé újabb tolakodó utas érkezik, s megint visszanyit a rendszer.

Volt olyan, amikor egy percen át ment ez.

És tudod mikor? Olyankor, amikor kétperces sűrűséggel járt a villamos.