Téged nem idegesít az, amikor valaki a tömött buszon a kettes ülés külső helyét foglalja el miközben az ablak melletti hely üres?

Engem nem szokott idegesiteni, mert ha nagyritkan tomegkozlekedek, akkor inkabb allok.

Nem, mert egyrészt nem vagyok olyan idegbeteg (mint a kérdező), hogy ilyen apróságon felidegesítsem magam, másrészt án ebben inkább a jót látom: nyugodtan ülhetek az ablak mellé, nem kell a folyosón ácsorgók hónalját szaglásznom (mint a kérdezőnek).

Most komolyan olyan nehéz megkérdezni, hogy: Szabad a hely?

Nem. Nekem van szám, tudok beszélni is, így szólok, hogy be szeretnék ülni. ;)

Idegesít, de nem is azért, mert én leülnék, hanem annyian vannak a buszon, hogy már állni sincs hely sokszor, de ő nem engedi, hogy más mellé üljön...

Miért ne engedné? Megkérdezted?

Én is ilyen vagyok, mert szeretem megválogatni, kivel érjen össze a testem. Mert gyakran összeér akaratlanul is és bizony nem mindenki olyan ápolt, hogy örömmel ücsörögjek mellette. Így viszont van mozgásterem mind a másik ülés felé (ha egy ápolatlan ember megáll a folyosón), mind a folyosó felé (ha az illető okvetlen le akar ülni). Továbbá a nap sem süt annyira oda és a légkondi sem fújja le a fejemet a helyéről. Ha pedig kevés az utas, még a táskám sem az ölemben van. Kérésre odaengedek bárkit a belső ülésre és magam is bekéredzkedek, ha ülni akarok. Ennyi az egész.

Ezek szerint te belül szeretsz ülni. Szóval mi kívül ülősök csak jót teszünk beled