Hogy tudok Veresegyházra kijutni éjfél után tömegközlekedéssel?

Akkor a 0:10-es 908-assal menj az Astoriától Cinkotáig. Onnan a 992-es 0:53-kor megy Gödöllőre. Tovább pedig taxival tudsz menni. Vagy esetleg otthagysz egy biciklit valahol Gödöllőn.

De ha már bringázol, akkor lehet később is hazautazni. Az utolsó S50-es 0:48-kor indul a Nyugatiból. Gödről dűlőutakon át kerekezve a legrövidebb.

Hát figyelj, reggel a négyes vonatba már 3-felé be lehet ülni, mindig alszik ott 10-15 ember, nem leszel egyedül.

Engem vittek már ki éjjel kettőkor szerelvényvonattal, mert a mozdonyvezető "megengedte", de erre ugye nem lehet építeni, és üres vonatok is inkább csak akkor járnak, ha Vác felől vágányzár van, ami most nincs...

Bicikli: vészesetre a megoldás, alkalmanként én is ezt csinálom. Na de ezek nem azok a távolságok, hogy ezt naponta! És nem elég a km-eket számolgatni, az emelkedőkről sem szabad megfeledkezni, ahol átlagember max tolni fogja a biciklijét, míg kiderül, hogy a reggeli vonat is hamarabb megérkezett.

Körbeutazgatás Vác felé, Gödöllő felé, stb.: Nem tudom, hogy az előző válaszolók láttak-e már életükben teljesárú jegy- és bérletárakat? Mennyi is lenne az? 45100 ft/hó? Vagy 59300, ha a közvetlen szakaszt is beleadom. Vagy ha napi kétszer sorban áll jegyért, akkor 20000-rel kevesebb? Még egy kérdés: Ha valaki minden éjjel legurul Gödöllőről biciklivel, akkor ki fogja másnap estére oda visszavinni a biciklijét? Esetleg nappal vonatoztassuk azt is Budapesten át körbe, immáron hetvenezerért? Szóval ezek nyári kalandnak jó ötletek, életszerűségük nincs sajnos. Nem piszkálódásból írom, csak hát a valóságban az ember összetalálkozik ezekkel a problémákkal. Meg a mínuszokkal is. Egy évtizede még nem volt 6 óra előtt vonat kifelé! Egy élmény volt biciklizgetni a fagyban.

Következők a lehetőségeid:

Másik munkahely után nézel.

Pesti ismerősnél megalszol.

Későn járó ismerőshöz bekéredzkedsz a kocsijába.

Mégiscsak veszel motort vagy autót.

De sajnos erre a kérdésre egyetlen végső megoldás szokott adódni, az, hogy az ember előbb-utóbb ilyen helyről elköltözik. Lehet húzni még tíz évig, meg húsz évig, végül a legkitartóbbak is tönkremennek bele, és beadják a derekukat. Az ilyen településeken a nagy fekete terepjárós suttyóknak áll a világ, a többinek dögöljmeg van. Ha sokat vársz még, megéled, hogy gyémántból lesz kirakva a derítő is, mikor neked a vonatok még mindig egy vágányon járnak majd óránként, papírforma szerint 30km/h-val (valóságról ne is beszéljünk). Közben a vasútra szánt milliárdokat tapsolják széjjel bekamerázott díszburkolatos kocsiparkolókra, kocsifelüljárókra, előre megváltható dátumfüggetlen jegyek helyett a pénztáros kisasszony életénél is bonyolultabb automatákra, egyre rövidebb és kényelmetlenebb vonatokra. Mert ez kell nekünk, mert messze valakiknek ez a buli. A valódi problémaink pedig véletlenül sem lesznek megoldva...