Mi okozta az 1978-ban történt súlyos HÉV balesetet a Boráros téren?

Google-be irva egyszerübb lenne...

[link]

Google, háv, baleset, Boráros tér, műszaki ok, 3-4 perc kutakodás, és az eredmény:

1978.04.13. Bp., Boráros tér : BHÉV M.IX. 853-627-854

A késõ délutáni órákban mûszaki hiba miatt az ütközõbakot áttörve a váróterembe rohant, majd az épület hátsó falát is kidöntve egy betonkerítésnek ütközve állt meg a hév szerelvény. A váróterem az esõ miatt tömve volt, így a vonat hatalmas pusztítást végzett, 13 ember meghalt, 25 megsebesült.

A vonat már az elõzõ útján is rakoncátlankodott. Többször – látszólag indokolatlanul - leoldott az ún. gyorskapcsoló. A hiba miatt a Csepelre történõ érkezéskor a szerelvénynek ki kellet volna állnia a forga-lomból a hiba kijavításáig, de erre a délutáni nagy zsúfoltság miatt nem került sor. A fiatal, nem sok ta-pasztalattal rendelkezõ motorvezetõ ezért a elindult Boráros tér felé. Nem tartotta meg a kötelezõ fékpróbát sem, hanem nagy kínlódások árán próbált valahogy haladni a betegeskedõ vonattal. Az elsõ megállónál a gyorskapcsoló ismét kioldott. Ezt valahogy visszakapcsolta, ezzel is csökkentve a vonat levegõkészletét, ugyan is a légsûrítõ a sorozatos kikapcsolódások miatt már régen nem mûködött. A Tanácsház (ma Szent Imre) téri megállónál segítségére sietett egy, a vonaton utazó idõsebb, szabadnapos kollegája is. Közös erõ-feszítéssel mentek tovább. A légkészlet tovább fogyatkozott, levegõ hiányában már az áramszedõ is leoldott, de néhány relét kigyufázva segítettek ezen apró problémán. Szabadkikötõ megállóhelyhez érkezve a peronon kb. egy vonathosszal túlcsúszva álltak meg. A harcot nem feladva tovább indultak. Érzékelve az egyre na-gyobb sebességet próbáltak villamos fékre kapcsolni, de konstrukciós hiba folytán ezt egy „EP” (elektropne-

umatikus) szelep közremûködésével lehetett (volna) megtenni. Mivel levegõ már nem igen volt, ez nem sike-rült és a szerelvény immár megállíthatatlanul száguldott végzete felé. A Boráros tér felé közeledve már vész-sípjelzést sem tudtak leadni, mert ennyi levegõ sem maradt a vonatban.

A baleset után átépítették az M.IX-es szerelvények fékberendezését és munkaemésztõ ütközõbako-kat építettek be a végállomásra. A biztonság kedvéért az új várótermet már a vágányok mellé építették.

A bíróság a motorvezetõt 3 év 8 hónap, segítõjét 2 év 8 hónap fogházra ítélte.

Egy, a vonaton emlékei szerint a második kocsiban, szolgálatba utazó mozdonyvezetõ szerint neki már gyanús volt a szerelvény viselkedése a felszállás pillanatától fogva. A vég(állomás) felé közeledve már sejtette, hogy a dolognak nem lesz jó vége, mert a sebességet igen nagyra becsülte. Igaza volt! Az ütközés-kor csak néhány rántást éreztek a vonatban, majd az ajtót kifeszítve látták meg a véres valóságot. Elmondása szerint a helyszín borzalmas volt,