Ez jól van így? (többi lent)
22 éves fiú vagyok! Budapesti utazásom során ért negatív tapasztalatom. Az 1. megállónál szálltam fel és az utolsó előttinél szálltam le az adott járatról. A busz részben (1-2. ajtó) alacsony padlós volt. A 2. ajtóval szemben is ülések voltak. Ott ültem én is. Először, 2-3 megállóval később egy idős néninek adtam át a helyem. Ekkor még volt másik ülőhely. (Én azt csak azután láttam miután felálltam.) Majd újabb 4-5 megállóval később egy édesanyja szállt fel egy gyerekkel, akinek gipszben volt a lába és két mankó a kezében. SENKI MEG NEM MOZDULT. Én ismét felálltam és átadtam a helyet. (Ráadásul itt két ülés volt, mert a belső ülés egyébként is szabad volt.) De itt az ülések és a két ülés sor közti belső tér is szűk.
Aztán hallgattam majd minden irányból, hogy milyen h... vagyok, hogy átadtam a helyem! Ez így teljesen rendben van?
válasza:"Aztán hallgattam majd minden irányból, hogy milyen h... vagyok, hogy átadtam a helyem!"
Napi 2,5 órát utazom a munkahelyemre majd onnan hazafelé, metróval, HÉV-vel, busszal, de még sosem tapasztaltam olyat, ha átadtam a helyem, bárkit is érdekelt volna a dolog, azon kívül, akinek átadtam.
#1: Kösz!
#2: Bár nem vagyok budapesti, de egyéb okok miatt rendszeresen járok Budapesten. Azon belül is inkább Budán.
#3: Minden esetben ez lenne a jó.
#3: Te már jártál úgy, hogy emberségből egy nálad jóval fiatalabbnak adtad át a helyed?
< Remélem, hogy azért ebben az esetben nem én vagyok azaz 1 aki (100-ból vagy inkább 200-ból) méltányosan kezeli az ilyen eseteket és akár magánál jóval fiatalabbnak is kész átadni a helyét..
válasza:Így kellene minden embernek (utazónak) a másik emberhez (utastárshoz hozzáállnia.
Gratulálok Neked a hozzáállásodhoz.
Nem kell azoknak a mondatait <felvenni> akik ilyenkor azt hülyézik le aki segít a másikon.
Én csak egy dolgot kérdeznék Tőled. A kérdésed magyarázatában a következő megjegyzésedre "Ráadásul itt két ülés volt, mert a belső ülés egyébként is szabad volt." miért volt szükség? Mennyiben fontos az, hogy 1 vagy két ülésről van (volt) szó!
#1: A válaszodból az jön "le", hogy Te is átadtad volna a helyedet. Jól látok a szavak mögé?
#2: Te átadtad volna a helyedet ilyen esetbe?
#3: Nem egyértelnű a válaszod arra vonatkozóan, hogy Te átadtad volna-e a helyedet?
#6: Te átadtad volna a helyedet?
Én a #7 vagyok. Én biztosan átadtam volna a helyemet. Általában az ilyen típisú beszólások a tinédzserekre jellemző, akik manapság a legnagyobb elvetemültséget mutatnak. (Sokszor NEM a neveltetéstől függ, hanem a fiatalok dacától függ.)
#6 vagyok. Nekem egyébként májusban volt egy bokatörésem. Nekem nagyon kettős tapasztalatom van. A fiatalok (14-25 év köztiek) nem voltak empatikusak a helyzethez. A középkrorúaknál (30-nál idősebb) változó, az idősebb (55-60 év körüli vay feletti) korosztály aki leginkább úgy viszonyul az ilyen helyzetekhez ahogy másoknak is kellene.
Még mindig azt állítom, hogy MINDENKINEK (főleg a fiatalok közül) ÍGY KELLENE, HOGY HOZZÁÁLLJON AZ ILYEN ESETEKHEZ!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!