Miért nem figyelünk jobban egymásra?

Ez nem feltétlenül bunkóság.

Rohanó világot élünk, hozzászoktunk a gyorsasághoz, nem érünk rá dolgokra... Gondterheltek az emberek, nem tudnak mindig koncentrálni. Ez rossz dolog.

Én a saját oldalamat tudom leírni: Napi 2,5-3 órát tömegközlekedem oda-vissza a melóhelyre. 12 órás éjszaka után már nem szoktam a toppon lenni, és fáradt is vagyok.

Az az 1,5 óra egy irányban sok. Sokszor a fáradtságtól csak nézek ki a fejemből, nézelődök az ablakon, vagy könyvet olvasok. Az embertől szerintem nem elvárható, hogy folyamatosan azt figyelje minden megállónál hogy felszáll-e egy rokkant/idős/állapotos/kisgyermekes akármilyen emberke, akinek a helyét átadhatná.

Ellenben egy szép szó aranyat ér bármikor. Én soha nem sértődnék meg, ha egy terhes anyuka a vállamra tenné a kezét és elkérné a helyemet. Kicsit el is pirulnék, hogy a gondjaim/bajaim/fáradtságom mellett erre már nem volt energiám, hogy figyeljem. De meg nem sértődnék, vissza pedig végképp nem utasítanám a kérést.

Ellenben a rászorulók elvárják, hogy mindenki rájuk figyeljen. Ők legyenek középpontban mindenki vegye észre ha szükségük van segítségre. Néma gyereknek anyja sem látja a fától az erdőt :-)

Persze aki rádnéz látja mi a helyzet és úgy nem mutat hajlandóságot az bunkó...

Emellett szerintem sokan tettek is ezért a közönyért. Ismerősöm mesélte, hogy felpattant a buszon egy látványosan idős nőnek, az pedig rikácsolva kikérte magának a helyet, mondván ő nem olyan idős, mit képzel?! Ezután ne csodálkozzon senki, hogy többet nem ugrott fel...

Nekem babakocsissal volt ilyen. HÉV-re szálltunk volna fel, láttam az anyukát a kocsival. Odaugrottam mondtam, hogy segíthetek feltenni? Elkezdett velem ordítani, hogy hozzá ne nyúljak az ő babakocsijához, mert tönkreteszem, és amúgyis neki soha senki nem segít, és már egyedül is olyan jól fel tudja tenni hogy neki aztán nem kellek.

Azóta soha nem ugrálok oda senkinek. Ha megkér az illető, vagy látványosan tanácstanaul áll a babakocsival szívesen segítek, de amúgy nem ugrok oda a segítőkészség őrangyalaként...