Milyen célt szolgálnak a régebbi vonatokon a piros "kormányok" az utastérben?

Azok a kéziféket működtetik. Kocsinként egy van belőlük, szép, piros öntvénykerekek - ugye, egyre gondolunk?

(csak azért, mert emlékeim szerint jellemzően nem az utastérben, hanem a kocsik peronjain vannak, de nem lényeges)

Egyetértek az előttem szólóval!

:)

Alapvetően menet közben a kocsikat a mozdony fékezi egyrészt azáltal hogy a mozdony van elől, másrészt azáltal hogy a vonat hosszában végig van vezetve a levegős fék, és a levegős fékkel fékeznek. Ugyanakkor biztonsági okokból mindegyik kocsin volt/van kézifék. Ezt elég ritka esetben kell használni:

- ha esetleg egy kocsit leszakadna a mozdonyról, akkor a kéziféket betekerve még mindig le lehet lassítani, meg lehet állítani

- ha az állomáson a mozdony rátolat a kocsira, akkor esetenként betekerik a féket, és amikor a mozdony nekimegy a kocsinak, akkor az nem fog elgurulni...

- teherszállító vagonoknál ahol a rendező dombon van, és a kocsik maguktól gurulnak le, esetenként lehet "fékező ember" a kocsin, aki ha kell betekerik a féket így állítván meg azt

Előzőnek:

- A leszakadó kocsikat is a légfék "fogja meg", röviden úgy van kialakítva a rendszer, hogy a fővezetékben történő nyomáscsökkenés hatására a kormányszelep fékező állásba áll, és a kocsikon lévő légtartály feltölti a fékhengereket. Ezután a fékek oldására több lehetőség is van, de csak álló helyzetben.

- A gurítódombon nem vagy csak nagyon ritkán kézifékkel lassítják a kocsikat. Először is, van egy úgynevezett vágányfék, mely lényegében egy olyan fékpofa, ami a kerék belső oldalára feszül rá, amikor áthalad rajta a vasúti kocsi. Aztán van az "ELIN-gomba" (nálunk Ferencvárosban így hívják), ezek kis hidraulikus hengerek, melyeket a haladó kocsi kereke nyom le (a lenyomáshoz szükséges erő csökkenti a kocsi lendületét). Aztán van a féksaru, amire ráfutva a kocsi kereke "szánkózik" egyet a sínen.