A Ganz-MÁVAG gyártotta anno a Szovjetúniónak a D1-es típusú motorvonatokat. Itthonra miért nem gyártottak belőle?

Utasforgalmilag nem volt rá igény, ahol nagy volt a forgalom ott mozdony vontatta szerelvény volt már alapból.

Amúgy az, hogy nem közvetlen hajtja a kereket az természetes, vasútüzemben csak pár igen kis teljesítményű gép esetében volt közvetlen hajtás hagyományos sebességváltón keresztül, amúgy mindig elektromos vagy hidraulikus erőátvitelt alkalmaznak.

"dízelmotorok nem közvetlenül a kerekeket hajtották, hanem áramot termeltek a villanymotorok számára"

Ezt rosszul tudod, dízel-hídraulikus hajtása van a D1-nek.

Rengeteg minden csodát gyártottunk, amiből sajnos pont nekünk nem jutott, egyszerűen rohadt szegénység volt itt akkoriban, pláne a MÁV háza táján, ami a '60-as évek óta már csak lefele épül. Ráadásul a gyár munkáinak nagy részét egyszerűen jóvátételként vitték, még a sorozat valamelyik korábbi, Dél-Amerikába szánt elődjét is egyszerűen lefoglalták, és elvitték. Ez a romokban lévő ország azt se tudta, hogyan teljesítse mindenki felé az adósságait, nemhogy önmagára gondoljon, hogy nekünk is jusson valami...

Egyébként ez a Deágyin motorvonat elég nagy mamlasz lett volna a hazai pályákra. Ahol szóba jönne ekkora vonat, ott úgyis folyamatban vagy tervben volt a villamosítás, a többi, irgalmatlan állapotú pálya meg a papírvonatokat is alig bírja el... Menne most Dabasra 20-szal? Az elöl háromtengelyes konstrukciót se szeretik az ilyen kanyargós pályák, mert szétnyírja a sínt. Másról se szólt a hazai megrendelésre szánt vasúti járműgyártás évszázados története, minthogy hogyan lehetne a könnyűszerkezetes jármű tengelyterhelését kényszerből mindenféle trükkökkel még tovább csökkenteni. Pl. egy Piroska betétkocsi 29 tonna, egy Deágyin betétkocsi 37 tonna. (Orosz ipar meg 46 tonnás vagonokat gyárt magának ilyen hosszban.) Igen, a villamos erőátvitel szinte minden szempontból jobb, csak valahogy 20 tonnával nehezebbre szokott sikerülni egy ugyanolyan kaliberű hidraulikus vagy mechanikus erőátvitelű járművel szemben. Kishazánkban meg "Diósgyőr 1911" és "Ózd 1949" feliratú sínszálak váltogatták egymást olyan hézagokkal és szintkülönbségekkel, hogy az éti csigának is le kellett menni és újra felmászni.

A gáz inkább az, hogy lett volna számos terméke a gyárnak, ami ideálisabb lett volna hazai viszonyokra, és azokból se jutott...

Ott volt pl. a háromféle változatban Jugóba és Tunéziába eladott "HÉV-méretű" villamos motorvonat, nehogy már a BHÉV-re eszükbe jutott volna olyasmit venni. Vagy volt elővárosi és távolsági változatban dízel motorvonat Tunéziai exportra, na azt úgy el lehetett volna képzelni a MÁV-nál is.

[link]

https://www.youtube.com/watch?v=wBsjd_9YTFM&t=4m47s