Van még rajtam kívül, annyira "béna" a vezetéshez, hogy nem is mer autóba ülni?

Van jogosítványom (5 éve), de eddig alig használtam, a megszerzése után párszor elmentünk apukámmal vezetni, de egyre idegesebb vagyok tőle, és inkább hanyagolom.

Leírom az egész problémát. Én világéletemben jó tanuló volt, könnyen tanultam mindent, gimi végére két felsőfokú nyelvvizsgám volt, bármilyen vizsgáról volt szó, meglett elsőre, ilyen "neki minden sikerül!" lány voltam. Amíg nem jött a vezetés...

Nem gondoltam, hogy ez ennyire rosszabbul fog menni, mint az átlagnak. Az elméleti részek itt is maximum pontosak lettek, KRESZ-t is könnyen bevágtam és 0 hibapontos lett. A rutinnál már adódtak kisebb nehézségek, de miután begyakoroltuk az összes szituációt, magabiztosan végrehajtottam a feladatokat, a vizsgán nem volt gond.

A forglami vezetés viszont katasztrófa volt. Ott jöttem rá, hogy ez nagyon nem nekem való, de ha már annyi pénzt beleöltünk a családdal (18 éves voltam, támogattak), nem hagytam abba. Végül kétszer buktam, harmadszorra mentem át, ami annyira nem is hangzik rosszul, mással is megesett, de nekem az egész egy nagy kudarcélmény volt. A gyakorlóvezetések során is rengeteg hibát vétettem, 20 plusz órát vettem vizsga előtt és szerintem így is csak a szerencsén múlt, hogy a harmadikon átmentem, mert akkor épp nem adódott semmilyen necces helyzet, és egy begyakorolt útvonalon mentünk.

A spontán helyzetekkel, ismeretlen utcákkal viszont nem tudok mit kezdeni, egyszerűen nem tudok annyi felé figyelni. Az auto kezelése sem ment még automatikusan 50 óra után sem, tehát erre is külön figyelnem kellett, hogy ne fulladjak le, mindig indexeljek, és erre még rájöttek a közlekedési lámpák, táblák, többi autós, gyalogosok, kerékpárosok. Hiába tudtam elméletben a szabályokat, hiába lett hibátlan a KRESZ vizsgám, a forgalom közepén néha "lefagytam", egyszerűen fogalmam sem volt, mit kéne tennem, merre szabad fordulnom, nekem van-e elsőbbségem. Nem láttam át, nem tudtam felmérni az egész közlekedési helyzetet, sose tudtam pl. sávváltásnál megállapítani, hogy beenged-e a sorba vagy nem, és addig totojáztam míg lemaradtam a sávváltásról és másfelé kellett mennem. A táblákat gyakran nem vettem észre, mert másra koncentráltan a vezetésen belül.

Ehhez hozzájött egy szigorú, kiabálós oktató, egy 50 körüli férfi, aki nekem, a 18 éves félénk lánynak "sok" volt, és pár alkalom után minden órára gyomorgörccsel mentem, végig idegeskedtem az egészet, ami szerintem még több hibát eredményezett.

Nekem az egész vezetés egy nagy kudarcként maradt meg, egy olyan dologként amitől félnem kell, mert béna vagyok hozzá, és úgysem sikerül. Ezért azóta is csak párszor vezettem apukámmal. Ő biztat, hogy fog ez menni, csak gyakorolni kell, de én nem tudok szabadulni a tudattól, hogy elég egy kis hiba, félreértés, és emberek halálát okozhatom. Ezért inkább nem is vezetek, miközben tudom, hogy minél tovább halogatom annál többet felejtek és annál rosszabb lesz újrakezdeni...

Állt valaki hasonló viszonyban az autóvezetéssel? Nektek megoldódott a probléma? Mit érdemes tennem? Hagyjam a fenébe, vagy igenis gyakoroljak minél többet? Esetleg hogy lehetne javítani a képességeimen?

Köszönöm!