Tudnátok valami megnyugtatót mondani nekem ezzel kapcsolatban?

Most csinálom a jogosítványt, eddig 14 órát vezettem.

Ma a szentendrei úton mentünk az oktatómmal (nem biztos,hogy ez a neve, ahol a szentendrei HÉV megy és 3 sávos az út)

Jött egy mentőautó (az első találkozásomra készültem kék lámpás járművel).

A külsőben mentünk, az oktatóm nézett hátra, kérdezte is tőlem,hogy melyik sávban jön.

Mondtam,hogy mögöttem, mondta,hogy jó,akkor menjek a középső sávba.(jött egy kanyarodósáv, és azt hittük arra fog elmenni,ezért nem álltunk meg ott, mint mondta)

Átmentem, ő hátranézett, a mentő addigra sávot váltott, az oktató meg mondta,hogy dehogy mögötted van, most van mögötted, menj vissza.

Kitettem az indexet, de megláttam,hogy a mentő is, ezért vissza is vettem, de az oktató meg hátra sem nézett, és kicsit ideges lett, szinte kiabálva mondta,hogy mondom sávot váltunk, ezzel a saját pedáljaival átvette a vezetést, és átnyúlt a kormányért, így a mentővel együtt -aki megpróbált jobbról előzni-, átmentünk.A mentő erre a szirénával ilyen kürtölő, figyelmeztető hangot adott, és dudált is, aztán átcsapta a belsőbe, és úgy ment el.

A mentő sofőrje magyarázott, az anyósülésen ülő meg mutogatott is, és kicsit rosszulesett,hogy engem néztek ekkora hülyének.

Az oktató azt mondta,hogy ezt mindketten elszúrtuk, pedig szerintem csak ő szúrta el.

De mégis nekem van rossz érzésem, mert én ülök a kormány mögött, és engem láttak a mentősök is. (bár azt láthatták,hogy az oktató átnyúlt a kormányért)

Egyébként kedvelem az oktatóm, mindig türelmes,és ajánlanám másnak is ha arról lenne szó, csak akkor emeli fel a hangját ha tényleg kell, de most figyelmetlen volt.

De tényleg csak jót tudok róla mondani, annyi rossz tulajdonsága van,hogy mindig mást hibáztat, de engem nem izgat.

Viszont ez a történet most kissé kedvem szegte.