Ezt csak én érzem szégyenletesnek vagy valóban az?

Igazából még név nélkül is nehezemre esik megkérdezni, de nekifogok.

Évek óta motorozok, kismotorral kezdtem 16 évesen, jelenleg egy 2001-es Suzuki GSX-R 600-asom van.

Egy mellékutcából akartam nagy ívben kikanyarodni a főútra, két autó jött, gondoltam még kimegyek, de hamar rájöttem,hogy nem kéne,így mielőtt baj lett volna inkább fékeztem, és nem mentem ki.

Az első autós látva az "igyekezetem" villantott egyet és fékezett,hogy menjek, én meg szép kényelmesen ,nem kapkodva, még intettem is neki.

Elindultam,és fogalmam sincs,hogy miért, de valószínűleg nagyon megdöntöttem a motort, így elvesztettem az egyensúlyom.

Nem tudtam mit csinálni, csak arra törekedtem,hogy a motor nehogy a lábamra essen, ezért elrugaszkodtam, és ezután elegánsan hanyatt vágódtam a főút közepén.

Röviden összefoglalva, eltaknyoltam.

Ez így leírva nem is tűnik olyan vészesnek, de engem nagyon rosszul érint,hogy több év után, önhibámból egy ekkora amatőr hibát vétek, bár ez szerintem még az amatőröket is sérti, annyira abszurd.

Kevésbé zavar a motorban esett minimális anyagi kár, mint a büszkeségemen esett csorba.

Nem tudom,hogy túldramatizálom e az egészet, vagy nem, és valóban elég gáz az ilyen?

Egyedül abban bízok,hogy ennél nagyobb bajom nem lesz motorozás közben, remélem ha a "baleseteimről" kérdeznek,akkor maximum ezt mesélhetem el.