17 éves gyerekek még ne ülhessenek volánhoz, vagy csak felnőtt kíséretében. Vajon /éves szinten/ mennyi tragédia lenne ezzel megelőzhető?

17 éves vagyok és most tanulok vezetni. Júliusban vizsgázom, augusztusban már biztosan lesz jogsim. És egészen jól "éerzem magam alatt a gépet," legalábbis az oktatóm szerint kivételesen jól megy nekem a vezetés a többi tanulóhoz képest. Ettől még nem érzem magamat istenkirálynak, és meg sem fordult a fejemben soha, hogy piásan akár biciklire üljek, mivel nem érezném biztonságban magamat. Ha a faterom autóját a jövőben kölcsön kérem, arra persze vigyáznom kell majd, mint a szemem fényére, tehát nyilván nem megyek majd úgy vele, hogy akár csak egy faág vagy kavics megsértse. Ha meg saját kocsim lesz, azt a saját pénzemből fogom venni, vagy ha venni nem is, akkor fenntartani, és arra meg azért fogok nagyon vigyázni, hogy ne kelljen a karambolok után méregdrágán javíttatni.

Ugyanakkor ott van a 72 éves nagyanyám, aki 40 éve vezet, mégis halálfélelmem van mellette, amikor a Kálvin tér kellős közepén satufékkel megáll, mert nem tudja, hogy melyik sávban kell menni, meg amikor az autópályán 120-szal a belső sávban megy 50 km-t csak mert a tájékoztató táblán a bal oldalon volt kiírva, hogy "Székésfehérvár 50 km"

Ezek után tiltsatok el engem a vezetéstől 30 éves koromig, mert még nem alakult ki a személyiségem (ha nem alakult ki, akkor mi alapján érzem ezt a kijelentést sértőnek?), és örüljetek, hogy már "csak" a kialvatlan kamionosoktól, bunkó taxisoktól, 80 éves rövidlátó tatáktól (akik 30-cal mennek a 70-es táblánál), 200-zal tépő audistáktól meg motorosoktól kell félnetetk, ha kocsiba ültök...