A mentősök/tűzoltók pszichésen hogy bírják kezelni ezeket a tragédiákat? (4-esen meghalt anyuka és babája)

Nem kifejezetten ezen a pályán vagyok, de remélem hasznosan tudok neked válaszolni.

Ilyen helyzetben nekem az segít, ha nem arra gondolok ki van éppen ott, hanem a feladatra. Meg kell valamit oldanom, csinálnom a lehető legrövidebb idő alatt. Ez olyan feladatalapú dolog. Nyilván utána van, hogy ezt megbeszéljük a kollégákkal, vagy bárkivel. (kivéve nálam a család) . Nyomot hagy nyilván, de mennem kell tovább, és további feladatokat kell megoldanom hogy segíteni tudjak az adott helyzetben.

A leírtakon kívül: eleve ilyen emberek maradnak meg ezeken a pályákon, akik képesek túltenni magukat a dolgokon. Egyszerűen egy munkát látnak maguk előtt, nem (annyira) gondolnak bele, hogy ott emberek haltak meg, mint valaki, aki csak ritkán, egy újsághírben találkozik ezzel. Nyilván az elején még jobban belegondolnak, de aztán idővel egyre inkább rá tudják venni magukat, hogy ne rágódjanak ezen.

Ott vannak pl. a sebészek is, akik élő embereket vagdosnak, azt se tudja mindenki megszokni. Ismerősöm lánya tizenévesen rosszul lett, ha valaki elvágta az ujját, és vérzett. Aztán elment orvosnak, és fél év múlva már unottan nézte, ahogy halottakat boncolnak előtte. De még azt is meg lehet említeni, hogy mikor vágóhídon dolgoztam (raktárosként), jött egy TMK-s vezető, aki 3 nap után kilépett, mert nem bírta elviselni a vért.

Szóval, a tűzoltóságnál és rendőrségnél se fognak sok kenyeret megenni azok, akik nem bírják túltenni magukat a szörnyűségeken.

Én még csak másodéves mentőtiszt hallgató vagyok, úgyhogy át még nem éltem szerencsére ilyen eseteket viszont folyamatosan vannak olyan tantárgyaink amik a pszichológiára, kommunikáció fejlesztésre, közösségépítésre épülnek. Ezek ha majd mind egybe összeállnak akkor remélhetőleg egy olyan személyiséggel fogunk rendelkezni amivel képesek leszünk kezelni a hasonló szituációkat.

Nyilván ez nem ilyen egyszerű mert nem elég hozzá a képzés, vannak olyan emberek akik természetüknél fogva nem lesznek képesek ezeket kezelni és biztos vannak nálunk is nagyon sokan akik emiatt fognak kihullani és még az is lehet, hogy én is közte leszek. Amíg az ember nem élt át hasonlót addig gőze sincs arról, hogy hogyan bírná. Tavasztól megkezdődnek az első kivonuló mentőgyakorlatok és ott sok minden eldől majd. :)

Nem tudom,de mérhetetlenül tiszteletem őket,és szerintem a világ pénze kevés lenne nekik.

Én pl kórházban és mentősként nem dolgoznék soha,mert nem bírnám végignézni sem a halált,sem a szenvedést,amit egy emberre sokszor rápakol az élet.

Ők a hősök,és szerintem átlagembernek felfoghatatlan miken is mennek keresztül..

Egy ismerősöm tűzoltó,és szinte minden szabadnapon részegre issza magát.

Egyszer azt felelte "a munkát elvégzem,de ha nem lenne ez a kikapcsolódás úgy nem menne,mert máshogy ezt nem lehet bírni."

Teljesen megtudtam érteni sajnos.