Hogy van az emberekbe ennyi fusztráció?

Mai napon történt, hogy haladtam egy 2x2 sávos úton, aminek a külső sávja le volt zárva terelő bójákkal útépítés miatt.

Előttem haladt egy autós akin alapból látszott, hogy elég szétszórt volt mert nem vette észre, hogy még nincs vége a terelésnek és behajtott a külsőbe a terelők közé, majd miután észrevette gyorsan vissza is jött.

Ezt követően én féltettem magamat, veszélyesnek találtam ezért gyorsan el akartam tűnni a közeléből így amint vége lett a terelésnek màr vàltottam is sávot és padlógázt nyomtam. Itt jött az ő következő hibája, mert amint vége lett a terelésnek ő is azonnal sávot akart váltani egy másodperces késéssel, csakhogy én pont akkor nyomtam padlót amikor ő jött volna be éshát nyilván nem nézett tükörbe és majdnem letarolt... És akkor itt kezdődik a buli. Ezután a szituáció után padlógázt nyomott majd mellém érve ledudált és elém vágott.

Utána a következő piros lámpánál kiszálltam és kérdőre vontam, hogy mègis mi volt ez, ő pedig azzal vádolt engem, hogy én nem vártam meg a terelés végét hanem bevágtam kettő bója közé és úgy húztam el mellette a külső sávon amire ő nem számított. Ezután szépen kioktattam, hogy márpedig ez nem így történt de nem hitt nekem és nem kért elnézést.

Én egyszerűen nem értem az embereket, hogy hogyan lehetnek ennyire fusztráltak és annyi bőr nincs a képén, hogy legalább bocsánatot kérjen. Inkább az orra alatt duzzogott továbbra is, hogy én mekkora gyökér vagyok.