Régen amikor nem voltak mobilok hogy hivtak segitseget a balesetekhez, ha azok mindentől távol történtek?

Több volt a telefonfülke.

Látod a "gonosz" mobilok milyenek.

1. Megvárták, míg valaki odaér és segít, vagy segítséget küld

2. Ha tudott, elindult segítséget keresni.

Azért ezt nem olyan bonyolult megfejteni, elképzelni.

És még ráadásul közel sem volt ennyi baleset, ha volt is az is csak egy kis koccanás volt.

Nem száguldoztak így az emberek mint most.

A 60-70-es években nagyságrendekkel kevesebb autó járta az utakat. A teherautók némelyike bírt csak 100 km/h sebességet elérni, a személyautók többsége 35-60 LE közötti volt, gyorsulásuk 100-ra 25-30 másodperc, végsebességük 135 km/h körüli volt, de 100 ezer km megtétele után nagyon esedékessé vált egy motorfelújítás, ezért többségében kímélték a személyautókat, és 80-90 km/h körüli sebességgel haladtak az M7-esen is.

Ezért a súlyos kimenetelű baleset is sokkal ritkább volt. Ilyenkor az elsősegélyt nyújtókon kívül városban mások önként elszaladtak telefonálni mentőkért trafikból, italboltból, eszpresszókból stb. Országúti súlyos balesetnél az elsősegélynyújtókon kívül mások a legközelebbi településre hajtottak, ott a postáról v. a tanácsházáról telefonáltak a mentőkért.