Szónoki kérdésnek tűnhet, de miért nekem kell járdára felugratni, vagy eszeveszett tolatásba kezdeni parkoló autók miatt?

Kétszer egysávos, nem túl széles út. NEM egyirányú. Az egyik oldalon (nekem balról) összefüggő kocsisor várakozik saroktól sarokig. De még a két végén is ferdén, semmi öt méter, meg hasonlók. megyek rajta, majd nagy lendülettel bekanyarodik egy postás kocsi. És jön, jön, jön velem szemben. Semmi lassítási szándékot nem érzékelek, sőt még villog is.

Hogy ne huzza meg a kocsimat, felugrattam a járdára (üres volt teljesen), ami szabálytalan, meg a keréknek, futóműnek sem tesz jót.

És még három autó ismételte ezt meg. Ezeknél visszatolattam, de az sem egyszerű, mert nagy forgalmú főútvonalra saroktolatás nem egy leányálom.

És mindegyik dudált, villogott, mutogatott.

Félreálltam egy mellékutcába, mondom figyelem a táblákat, de hátha valami változott tegnap óta. De semmi. Nem lett egyirányú. Nincs kint sehol olyan tábla, aminek nem kellene, s hiányozni sem hiányzik.

Pár éve volt hasonló. Akkor nem tettem mást, megálltam, s se előre, se hátra. Majdnem felöklelt már az autó, amikor megállt. Pacák kiszállt, s elkezdte ököllel ütni az ablakot.

Kész csoda volt, hogy nem tört be. Meg is lepődtem. Összes verbális hozzáfűznivalója annyi volt, hogy Kinyitlak köcsög.