Veletek történt már ilyen vezetés közben? Nagyon kiborultam.
Eddig szinte alig(max. 20 perc) vezettem,forgalomba még semennyit,itthon főleg az elindulást gyakoroltam ,egy keveset tolattam.(Alkalmanként 3 perc kb.) A legutóbbi alkalommal én jártam ki az udvarból az autóval.Tolatva fordultam ki,mögöttem veszélyforrás. Nagyon lassan tolattam,láttam,hogy ott van,figyeltem rá. Már éppen fékeztem volna,amikor a családom egységesen elkezdett rémülten üvölteni,hogy vigyázzak. Én ettől annyira megijedtem,hogy utolsó pillanatban tudtam csak fékezni,csak pár centin múlott a dolog.Utána jött a nagyobb stressz,ugyanis hátra fele lejtett a terület egy minimálisan.Tudták,hogy nem tudok még szépen elindulni az autóval(amiben teljesen igazat adok),és közölték velem,hogy na akkor most induljak el normálisan,mert ha pár centit hátragurulok akkor puff.Szerintem annyira dolgozott bennem az adrenalin,hogy miliméter hátragurulás nélkül gyönyörű szépen indultam el.Szóval végül nem törtem összes semmit. Szépen félrehúzódtam,ahogy eredetileg is terveztem a dolgot.
Ezt az egészet egy ismerősünk végignézte.
Én annyira megalázva éreztem magam,hogy félrehúzódás után kipattantam a kocsiból,és sírva rohantam el.
Azóta csak az jár az eszembe,hogy nekem ez így nem fog menni,nem akarok újra autóba ülni.Rendszeresen elkap a sírógörcs emiatt.
A helyzetet tovább rontja az is,hogy ők tényleg az hiszik,hogy nem láttam,és csak az "mentette meg" a kocsit,hogy ők rám üvöltöttek-Azóta is hallgatom a centiket meg a "de én mondtam hogy tekerd el rendesen a kormányt" szöveget.Gondolom nem kell mondanom,hogy az ilyen megjegyzéseket nem bírom ki sírás nélkül.
Amúgy sem hisznek bennem,meg abban,hogy jogosítvány szerzés alatt azért megtanultam az alap dolgokat.Pedig elmondtam neki többször,hogy rutintalan vagyok,és lassú,nem pedig vak és hülye.
Valakivel már történt ilyen? Hogy tudnék újra erőt venni magamon? Mit csináljak?
válasza:
válasza:Én is láttam,hogy közel van. Éppen ezért lassan mentem,és fékeztem finoman. Ők viszont akkora rémülettel üvöltöttek nekem,mintha nem lenne jogosítványom. Ez engem lelkileg nagyon kiborított,és valószínűleg ezért csúsztam 1-2 másodpercet a megállással. Annyira rosszul lettem,hogy nem volt erőm velük vitatkozni,vagy kiszállni megnézni. Tudom,hogy rosszul mértem fel,nagyon közel mentem,elrontottam.DE láttam,tudtam,hogy nagyon közel vagyok! És ez az,amit ők nem értenek meg. Azt hiszik,hogy én vak vagyok,és meggyőződésük,hogy az ő ordításuk állította meg az autót. Hiába magyaráztam,hogy nem,attól ijedtem meg még jobban,és azért lett az amúgy is kicsi távolságból még kisebb távolság.
Az esetet már régen elfelejtettük volna/sőt,ha nem én ülök az autóba,nem is üvöltenek/,de belém rúgnak még egyet a "A mai napig nem vagyok benne biztos,hogy tényleg láttad" kijelentéseikkel. Pont ezért érzem sajnos úgy,hogy köszönöm,akkor nekem nincs szükségem egy ideig vezetésre. :(
Mit írtam,itt az a nagy probléma,hogy már a hozzáállás is olyan,hogy "Nézzük,neki tolat e valaminek a szerencsétlen?".
És nem arról van szó,hogy majdnem kisgyereket ütöttem el,vagy hogy valamibe szemből majdnem beleszáguldottam.
Autó amúgy le van nyúzva,sikerült elkapni a garázsba néhány "apróbb" akadályt,ami elkerülte a figyelmet. Én elintéztem annyival,hogy semmi baj,mindenkivel megesik.Jobban jártunk egy lenyúzással,mint pl. egy visszapillantóval,ami szintén gyakori probléma.
Ehhez képest,nálam,kezdőnél úgy viszonyulunk egy kicsit meredekebb helyzethez(ami ugye kezdőknél az elején szinte napi történés),hogy garantáltan ne legyen kedvem autóba ülni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!