Ki, miért bukott meg a forgalmi vizsgán?

1. Az egyik kerékkel ráhajtottam egy buszsávra.

2. Macisajtnál fékezésre kényszerítettem egy buszt.

Harmadikra meglett.

1x telezöld lámpa

2x az oktató verbálisan közbe avatkozott. - itt a párom szerint az oktató nyomta a pedált, és szó se róla, voltam már ideges vezetéskor, de hogy valaki 3x is 3-asban akar elindulni.... és a kezemmel ellenőriztem, hogy üresben van e...addig pedig szépen ment, figyeltem a gyalogos nénit a zebrán is. Nem mondom, hogy az oktató buktatott meg, de ki se zárom (roppant utalta a fejem). Ennek 9 hónapja, azóta várok másik oktatóra :/

1. Zebra, jön a gyalogos nagy lendülettel, majd megáll a zebra előtt.

- Én: állóra fékezek szinte, hogy átengedjem

- majd VB hátulról szól, hogy milyen színű a lámpa?

- Én: zöld

- VB: akkor menjünk, mert belénk jöhetnek hátulról.

(Mindent figyeltem csak a lámpát nem)

Ez még nem volt azonnal bukó.

Majd bevitt egy olyan helyre ahol még sohasem voltunk. Egyirányú utca, menjünk balra. Persze, hogy elfelejtettem balra húzódni. Bukta. Én voltam a figyelmetlen elismerem.

Második alkalommal sikeresen vizsgáztak.

Régi kérdés, de én is ràkerestem erre, és ide tévedtem, szóval leírom, hátha olvassa még valaki.

Én majdnem két éve iratkoztam be B jogsira, az elmélet három hét alatt lett meg, és a vizsga plusz négy hét volt, azalatt gyakoroltam, újra átvettem mindent. Elsőre meglett a vizsga. Rá két hétre már vezettem. Első tíz óra nem volt vészes, kifizettem a következő húsz órát az oktatóm teljesen megváltozott, nem tanított már kb semmit, telefonozni ült be mellém, meg videót nézni. Mentünk forgalomba első órától kezdve, 11. órától pedig be a nagy városba. Levezettem a 29 órát és azt mondta az oktató, hogy hát ő nem hajlandó kiírni vizsgára, mert nem lesz meg úgysem, és nem fejlődtem semmit. Vegyek még minimum 20 pótóràt, és TALÁN kiír vizsgára. Elborult az agyam. Nem fizettem neki egy fillért sem. Abbahagytam a jogsit, következő év végén ültem újra autóba, de már egy másik oktatóval. Még autós iskolát is váltottam. Az új oktató első órán azt mondta, hogy nagyjából szépen vezetek, pláne hogy ennyi idő kimaradt, nem érti miért nem írt ki az előző oktató. Vettem nála pár pótóràt, és közben behozták, hogy következő évtől lehet a kisvárosban is vizsgázni, én első körben vizsgáztam itt. Első vizsga: Olyan szinten ideges voltam, hogy remegett a kezem/làbam, a pedálokat nem éreztem a lábam alatt a remegéstől, a toll kiesett a kezemből, és egy olyan vizsgabiztost kaptam, aki két percre nem fogta be a száját, végig kommentálta az utamat ("Én ezt nem így csinálnám, én itt nem álltam volna meg, én blabla..."), ettől még jobban befeszültem, legszívesebben elsírtam volna magamat helyben. Itt már olyan szinten remegett a lábam, hogy jött egy emelkedő és alig bírtam elindulni, lefulladtam egymás után többször is az ideg és a remegés miatt. Majdnem elsüllyedtem szégyenemben. Órán nem nagyon fulladtam le, de a stressz miatt szörnyű voltam. Végül jött a parkolás. A legjobbat húztam, balra előre. Jeleztem balra, szétnéztem, és húztam volna be balra a kocsit, és a vb megszólalt: "Ezzel sikertelen is lett a vizsgája, nem nézett szét rendesen, és visszapattant az irányjelző is, annak végig mennie kell". A központtól kb 100 méterre voltunk akkor. Ez volt a 13. perc. Ez egy fiatal nő volt, és borzasztó. Mondta az oktató, hogy ez az egyik legrosszabb vizsgabiztos, nagyon nem szeret vele ő sem együtt dolgozni, a diákok pedig félnek tőle. Még az oktatómba is belekötött, és belém is mindenbe...

Második vizsga: Egy nagyon nyugodt vizsgabiztost kaptam, egy középkorú urat. Beült mögém, üdvözölt, szokásos adminisztràciót megcsinálta. Elindultunk. Már kb fele annyira voltam ideges, mint az első vizsgán. De azért volt bennem ideg. A hibát ott követtem el, hogy volt egy nem igazán egyértelmű hely, ahol lehetett jobbra, és balra menni, én pedig elmentem balra mindenféle utasítàs nélkül. Az egy parkoló volt. Mondta az oktató, hogy jó, parkoljunk akkor be (jobbra hátra), bealltam. Oké, mehetünk tovább. Hajtottam volna ki a parkolóból, és akkor hirtelen az oktató belenyúlt a kormányba, azt mondta, hogy túl közelinek ítélte meg a szegényt, és neki mentem volna. Elrántotta a kormányt balra. A vizsgabiztos nem akart buktatni, de ezt nem nézhette el nyilván. Helyet cseréltünk, és mentünk tovább. Nagyon ideges voltam, hogy megint egy idióta dolgon ment el a vizsgám...

Harmadik vizsga: Már teljesen nyugodt voltam szinte. Előtte vezettem, összesen két vizsgája volt az oktatómnak, én meg egy 40 éves pasi. Beszélgettem a pasival, és mondta hogy mennyire ideges, első vizsgája lesz, stb. Én mondtam neki, hogy nekem ez a harmadik, és én már abszolút nem vagyok az. A vizsgabiztos nagyon rendes volt, végig beszélgetett az oktatóval. Kicsit ideges voltam mégis azért, mikor elindultam. Pl elfelejtettem beindítani az autót, de a vb elviccelte. :D Mondta, hogy nyugodjak le, menni fog. Elindultam, fékpróba megvolt. Jó kört húztam (külváros, meg szomszéd falu), beparkoltam(jobbra előre), ott kellett korrigàlnom is, és onnantól elszállt az a minimális idegesség is. Mentem, ők beszélgettek, és mondta a vizsgabiztos, hogy ő nem szokott idióta apróságokon buktatni, például, hogy a tanuló nem kapcsolja fel a világítást lakott területen kívül, vagy nem megy 90-nel, vagy 70-nel, stb. Nagyon megnyugtató volt. Végül mondta, hogy gratulál, átmentem. Nagyon jól telt az az 50 perc. Mondta a végén a vb, hogy siessünk azért, mert ő már éhenhal. :D

Szóval örültem, hogy meglett. Egy jó vizsgabiztos nagyon sokat tud segíteni, ha ilyen jó a hozzáállása, akkor máris ezerszer jobb a vizsga is. Ha viszont kritizàl, meg kötekszik, akkor arra játszik, hogy stresszbe hozzon, és elrontsd a dolgokat, sajnos én első vizsgán így is jártam...

Egyébként magneB6-ot szedtem az utolsó két vizsgám előtt, és aznap bevettem 3-at, plusz citromfű teát ittam előző nap és aznap (mondjuk harmadik vizsgám előtt erre sajnos nem maradt idő). Ezen felül amit még tudok ajánlani: Szőlőcukor, csoki, és mindig egyél egy kicsit vizsga előtt! Nem jó, ha vizsgán arra koncentrálsz, hogy éhes vagy.

Nekem is meglett, szóval mindenki képes rá! Előző oktatóm szerint voltam mindenféle alkalmatlan szar, emiatt volt kisebbségi komplexusom is. Mára már tudom, hogy nem vagyok olyan szerencsétlen.