Amikor vezetni tanultatok, nektek hogyan mentek az első vezetések?

Én elhiszem, azt, hogy egyesek kormánnyal a kézben születtek, ezért már az első próbálkozásuk tökéletes volt.

Én úgy mentem az oktatóhoz, hogy megmondtam neki, soha nem próbáltam még vezetni, semmi gyakorlatom.

Mondta, hogy semmi gond, azért vagyok tanuló, hogy megtanuljam az alapokat.

Közúton kezdtük, amit furcsállottam, de mondta ne aggódjak, nem lesz gond.

Kóvályogtam az úttest egész szélességében, amit persze az oktatóm nem engedett, ha más is volt a közelben ő kormányozott...

Száguldoztam 10-20 kilométeres sebességgel egy olyan környéken, ahol alig volt forgalom.

A kóválygás napról-napra kisebb lett, a sebesség felkúszott 30-40-re, egyre forgalmasabb helyekre vitt be az oktatóm.

A miértre azt válaszolta, hogy a tanulótól függ, mikor emeli a szintet, csak akkor megy be vele forgalmasabb helyekre, ha a tanulót erre alkalmasnak látja.

Engem az első órámon kivitt az oktatóm a rutinpályára, kb. 10-15 percig ott vezettem, majd kivezettünk Lillafüredre és vissza. Akkor én eléggé féltem, bevallom, mert előtte sosem vezettem még forgalomban. A következő órákon már a belvárosban voltunk többnyire (Miskolc), volt, amikor nagyon jól ment, de volt olyan is, amikor nehezebben hangolódtam rá a vezetésre, mert hosszú napom volt, fáradt voltam stb. A parkolásokkal is ugyanígy voltam, néha elsőre sikerült minden, máskor meg elég sokat korrigáltam. Szóval nálam abszolút hangulatfüggő volt az elején, de idővel viszonylag hozzászoktam a vezetéshez. Egyébként még friss a jogsim, 1-2 hét múlva fogom csak kézhez kapni. :)

18/L

Teljesen szokványosan. Még féltem is, mert már régen vezettem előtte és akkor sem a forgalomban.

Elindultunk, az oktatónak kellett hazavinni a nőjét. Nem volt rossz nő, az oktató bácsi szerencsés ember volt. Hogy ma is szerencsés-e azt nem tudom. De aznap rám is ragadt a szerencséből. A külvároson keresztül haladtunk. Arra lettem figyelmes, hogy hirtelen bevág elénk egy autó, én elrántottam a kormányt. Az autónk vad táncba kezdett, én folyamatosan ellenkormányoztam, hol az egyik, hogy a másik irányba. Közben láttam, hogy aki bevégott elém, nekicsapódott a korlátnak, és miatta egy kamionos is elrántotta a kormányát. Száguldott felénk az elszabadult, fékevesztett kamion. Közben én még mindig küzdöttem hol az egyik, hol a másik irányba faroló autóval. Egyszercsak valami megdobta az autót és két kerékre állt. Ez egy szerencsés fordulat volt, mert az autó így pont elfért a mellettünk elcsúszó kamion és egy másik autó között. Amikor már szabad volt az út, akkor kicsit fékeztem és apró kormánymozdulattal letettem 4 kerékre.

Lényegében semmi különös.

Nekem borzasztóan. 9 órát töltöttünk a tanpályán és örültem, az első órákon, ha sikerült a saját sávomban maradni. Mindezt 1-esben, alapjáraton. Magasabb fokozatba nem is kapcsoltunk egyáltalán.

Viszont nagyjából tudtam parkolni, megfordulni (sarok, y, U), mire forgalomba mentem.

Ott az első 2-3 órán kb kapaszkodtam a kormányba és csak néztem, hogy mivan?holvagyok?mitcsinálok? aztán hozzászoktam, hogy más is autóval közlekedik, nem csak én...

Találkoztunk oktatóval egyik legjobb Pécsen szerintem.Elvitt egy olyan helyre ahol nem jártak az autók még.2x megmutatta hogyan kell gáz pedál váltás(még soha nem vezettem előtte) és utána átadta a kormányt beállítottunk minden tükröt ahogy nekem jó.Felváltottam 5 ig majd vissza megfordulás és egyből irány ki a forgalomba.(Mondta minek a tanpálya az csak pénz kidobás) :D Pécstől Görcsönyig vezettem úgy, hogy egyszer sem fulladtam le .1-2 x több gázt adtam meg felcseréltem indexet,de korrigáltam ennyi volt a hibám.Nagyon sokat számít az oktató tudása, de tényleg türelmesen mondott mindent nem volt semmi gond.Heti 3 x2 alkalommal járok.Most kezdtem mondta augusztus elejére meg lehet :)

Szeptember 7.-én jár le a 2 évem...

Peugeot 206