Akinek van jogsija, annak mennyi volt az az idő, amikor már önállóan tudott autóval menni 10-15 km-re a lakhelyétől?

Úgy érted,hogy nem űlt mellettem senki,és egyedül mentem a kocsival?

Áprilisban kaptam meg a jogsimat.

Akkor gyakoroltam ha valahova menni kellett,különösebben nem erőszakoskodtam,hogy de most én akarok vezetni.

Féltem is az elején,így a férjemmel gyakoroltam,de hozzátteszem nekem nagyon jó oktatóm volt.

Értem ez alatt,hogy pl:rendesen metanított tolatni,parkolni,tükröket használni stb...

Ma már nem is okoz gondot ha két kocsi közé kell beállni.

Általában a mai napig űl mellettem valaki,nekem szerencsére nem "pofáznak" bele a vezetésbe.

Ha egyedűl kell mennem akkor sem tojok be.

Önállóan akár már akkor tudtam volna amint kézhez kaptam a jogsimat de autóm nem volt, a szüleim meg nem adták oda úgy hogy egyedül menjek vele, csak 2-3 hónap után.

A falunktól a város 10km és ott tanultam vezetni, elég jártas voltam a belvárosban tehát ez nem volt nagy falat.

1 éves jogsival mentem 100km-re egy nagyvárosba ahol előtte talán 2-szer voltam busszal.

Ha belegondolsz, szépen óvatosan haladva akár már másnap mehetsz egy ekkora távra, egyedül is. Főleg, ha ismerős a város, ahol vezetsz.

Nálunk ez úgy volt, hogy december közepén megkaptam a jogsit, egy-két rövidebb úton Apu ült mellettem. Aztán karácsonykor már egyedül furikáztam a városban. Miután egészben viszavittem magamt és az autót is, nem volt kifogása senkinek az ellen sem, hogy nagyobb távolságra menjek.

Első kb 100km-t úgy hogy valaki ült mellettem, aztán már néha mentem úgy is hogy csak egyedül ültem a kocsiban.

Most meg már elég gyakori, és elég hosszú távokra.

De engem is megtanítottak valamennyire vezetni azért, szóval nem volt gond 1 hetes jogsival levezetni 100km-t. (akkor ült mellettem azért tapasztalt vezető, de igazából nem volt sok dolga :))

Meg persze eleinte olyan útvonalakon mászkáltam csak amit ismertem. Az elég sokat jelent.