Autóbalesetes sztorik?

Hogyan történt? Jöttünk haza a 4-es úton. Kb. Szolnok határában (előtte úgy 10-15 km-re) belénk jött egy román autós. Eléggé sietett, csak onnan már nem jutott tovább csak a temetőbe.

Lényegében előzni akart csak nem jött össze, mert szemből jöttek és ő úgy gondolta, hogy befér még elénk bőven. Mikor 'észrevette', hogy elszámolta magát, akkor konkrétan ránk húzta a kormányt, párom hiába fékezett már az előzés láttán, nem sokat számított. Román a fának csapódott, mi meg az árokba kötöttünk ki.

Sérülést szereztem -e? Párom lába tört és folyt belőle a vér. Abban a pillanatban nem láttam, hogy honnan, csak arra emlékszem, hogy folyamatosan azt kérdeztem, hogy él-e és hogy mondjon valamit. Én akkor 37 hetes terhes voltam. Kezem, lábam tört, valamint folyamatosan beszéltem a hasamhoz és simogattam.

Azt hiszem 5 - 10 perc alatt ott voltak a mentősök és a tűzoltók. Rendőröket nem láttam, de lehet, hogy ők is ott voltak. Nem sokra emlékszem, nagyobb volt annál az ijedtségem és idegeskedésem, hogy mi van a párommal és a gyerekünkkel. Egyből a mentőbe raktak és már vittek is a kórházba. Mindent előkészítettek a császárra, így ott már csak altatni és vágni kellett.

A lányunk egészségesen született, semmi probléma nem volt vele. Inkubátorba rakták 24 órára megfigyelésre, de az értékei kiválóak voltak.

Párom kb. 5 napig az intenzíven feküdt velem együtt, majd azután hozták át a lányunkat ismerkedni.

Milyen volt újra vezetni? Húúú .. én terhesség alatt se vezettem és egyenlőre most sem, de párom vezet mióta a gyógytornász engedélyt adott rá. Látszólag nem viselte meg a baleset, mert nem lesz ideges. Annyi van, hogy mikor megyünk rokonokhoz a 4-es úton akkor van, hogy megállunk és elmondunk egy imát, de legtöbbször csak odanézünk és megyünk is tovább.

Nem kívánom senkinek, hogy átéljen bármilyen balesetet, de néhanapján úgy érzem, hogy aznap nem egy élet született, hanem három!