A nagy utasszállító repülőgépeket 1 pilóta is eltudja vezetni, kényelmesen, annak ellenére, hogy ketten vannak? (Mondjuk B737,A320 satöbbi)

A kormányzásos mítosz nyugatabbra terjedt az 50-60-70-es években, amikor minden utasszállító repülőgép gyártó a pilótafülkében kormánykerekeket tett. A hidraulika relatív újkeletű dolog volt a repülésben a második világháborúban is alig volt pár gép, ami hidraulikus rendszerekkel szereltek. A harcászati gépek általában csillagmotorosak voltak és az összes iránymozgató szerkezet bowdenekkel működött (általában két, ikerbowensorral), illetve áttétekkel, tehát csak mechanikus volt. A mechanikában fizikális erő kellett a gép mozgatásához, irányításához. A két csűrő pedál a vízszintes vezérsíkot, míg a kormánykerék a függőleges vezérsíkokat ellentétesen vagy párhuzamosan mozdította el. Persze az áttéteknek hála könnyebb volt kormányozni, mint egy két, vagy háromfedeles gépnél (ha a ráfeszülő erő és ráható ellenerőt nézzük, akkor modernebb volt). Sok esetben az üzemanyagrendszerben sem volt pumparendszer, vagy manuális pumpa volt, tehát a két szárnytartály kiegyenlítését komoly munka volt folyamatosan csinálni, hogy ne legyen egyik oldalra sem nehéz a gép.

A II. VH végefelé már voltak gépek, amikben hidraulikus rendszer volt, de nem a nagyobb csapatszállítók, vagy bombázók (bár a szuperbombázóknál már voltak) esetében.

A közösségi repülés elterjedése során, főleg elején kezdetben a pilótafülke nyitott volt az utastér felé, így be lehetett látni és sokaknak furcsa volt, hogy a két kormányvezérlés egyszerre mozog, hiszen összekötve voltak mechanikusan.

Később a fejlődés során sokáig megmaradt a kormánykerék és mivel nem voltak túl nagyok a gépek és az utazás sem volt annyira nagy hatótávban, így nem nagyon áltak fel a pilóták. Hiába, régebbi rendszer volt, más szabályokkal.

Ekkor terjedt el ez a mítosz, ami sokáig a népnyelv által maradt fent és még a mai napig is sokan, ha látják a két kormány egyszerre való mozgását, azt hiszik, hogy ezért kell kettő pilóta.

Itthon nem nagyon terjedt el, mivel a közösségi repülés is jócskán le volt maradva.

Amúgy igen, felállhatnak, a kabint elhagyhatják és a gépen is sétálhatnak. Bizonyos esetekben szükséges is, hogy a gép kapitánya az utastérbe menjen. Pl: kisebb baleset esetén, orvosi szükséghelyzetben, belső gépproblémánál (leszakad egy panel, megreped valami, furcsa hangja van valaminek...stb.), hiszen minden az ő felelőssége, miután a gép elindul, odáig, hogy a gép leszáll, megáll és leáll.

A mozgás is jól jön nekik, de néha van, hogy egy-egy utassal beszélgetnek, vagy a személyzettel.

A komplett váltás, tehát a négyemberes menet, vagy a sima háromemberes menet tényleg légitársaság függő, illetve azon belül is gépfüggő. Egy kisebb gépnél nem négyembereznek, de egy nagynál gyakoribb. A nagyobb gépeknél amúgy is több a személyzet. A pilótáknak pedig maximalizálva van a vezetési idejük. (Mint a tachográf a kamionosoknál, akik sokszor párban mennek, hogy ne kelljen leállni pihenni.) Egy járat A-ból B-be tartva olykor 5-6 repteret is érinthet. Átszállások, tankolás...stb.

Például vannak olyan katonai gépek, amik egy-egy misszió alatt nagyon sokáig nem szállnak le és akár 6 pilótás is lehet. (az össz személyzet amúgy meglepően nem sok, 20-30 fő maximum)

Viszont továbbra is, a folyamatos fejlesztések minden repülési téren arra mutatnak, hogy előbb-utóbb eljön a pilótanélküli gépek korszaka.

Kérdező, az a lényeg, hogy a repülés következő fázisára legyen friss személyzet. A repülés legbonyolultabb része sokszor a leszállás és egy 8-10 órás monoton repülés után még kellemetlenebb lehetne. Az, hogy hogyan váltanak megint függ a légitársaság szabályaitól és a személyzet megállapodásától. Lehet például olyan, hogy 2-3 órás pihenő jut mindenkinek, így a repülés alatt mindenki sorra kerülhet.

A széles törzsű gépekben általában vannak ágyak a személyzetnek, ahol pihenhetnek (az utaskísérők is szoktak aludni).

Az utaskísérő nem feltétlenül ül be a pilóta ülésbe (volt már ilyenből éppen elég baleset), de bent van a pilótafülkében. Ez a Germanwings-katasztrófa ( [link] ) óta kötelező a legtöbb helyen, előtte volt, hogy rövid időre egyedül maradt a pilóta.

Azt, hogy mit tud tenni az utaskísérő, ha a pilóta öngyilkos akar lenni nem fogják nekünk elmondani. Valószínű a pilótáknak sem.

De például ki tudja nyitni a pilótafülke ajtaját, hogy visszaengedje a másik pilótát, esetleg tudhatja kezelni a tartalék rádiót, stb.