Vonaton az éberség jelző mióta létezik? Milyen időközönként kell nyomkodni?

E.1 utasítás 7-es melléklet. Ott le van írva a 2. kérdésedre minden.

Hogy pontosan mióta, passz. Vonali dízel- és villamos mozdonyokon rendszerint már volt minimum éberségi. Az, hogy milyen időközönként kell kezelni, erősen a berendezés fajtájától függ, az EÉVB illetve EVM 120 megtett út és felvett előjelzés függvényében útarányosan ad éberségi felhívást, tehát a sebességtől is függ, mennyi időnként. Az Indusi PZB/LZB-vel vagy ETCS-vel együttműködő SIFA ezzel szemben jellemzően időfüggően ad felhívást, 30 másodpercenként, de lehet előkezelni.

Miért lenne az? Ne egy szervó nélküli kuplungpedált képzelj el egy régi teherautón, csak egy kis kapcsolót. Ami a láb súlyától is lenyomódik, aztán ha jelez, lábfej megemel-visszaenged, csak lazán, bokából. Pont annyira fárasztó, mint az irányjelzőt kezelni egy autón.

Ez megint járműtípustól függ, hogy van kialakítva. Gomb vagy plusz pedál az oldalablakok közelében szokott lenni, hogy tolatás közben el tudja kezelni onnan is, ha az ablakból kihajolva figyel. Korszerűbb gépeknél, pláne ahol DB egységvezetőállás vagy ahhoz hasonló van kialakítva, a menetszabályzó kar teteje gombként van általában kiképezve. Viszont több gépnél az olyan szempontból nem nyerő, hogy ha nem tartod nyomva a pedált, hanem a gombbal kezeled el az éberségit, kisebb megtett út után jön fel az újabb felhívás. Nem is igazán szoktam olyan mozdonyvezetőt látni, aki tolatást kivéve nem a pedált kezelné.