Mit javasoltok?

Most egy kicsit magam alatt vagyok és inkább tanácsot szeretnék kérni, mert elvesztem, hogyan tovább.

Tehát éppen a jogosítványomat szerzem. Kicsit nyögvenyelősen indult, mert első körben egy másik városban rossz oktatót sikerült kifognom, 15 órát kidobtam a kukába.

Ezután váltottam oktatót, és vele elölről kezdtük. Most tartok összesen körülbelül a 42.órámnál, de szörnyen érzem magam. Mindig mikor vezetni kell mennem, úgy indulok el itthonról, hogy úgyis rossz lesz. Elég érzékeny vagyok sajnos alapból mostanában, elég sok negatív dolog ért, ezért hajszolom a pozitív dolgokat és sikerélményeket... Ha csalódás ér, nehezen kezelem a stresszt. Biztosan ez is közrejátszik benne, hogy az oktatóm megjegyzéseit néha magamra veszem, de nem tudom már nem ezt tenni. Nagyon jól ment! Most egy ideje stagnál a dolog, a városi vezetés során, ha mondjuk nem közölöm meg a kocsival az aknafedelet, azért is szól, ha nem, akkor is. Sokáig piszkált, menjek orvoshoz a szememmel, mert nem jó a térlátásom szerinte, nem középen tartom az autót a sávban. Elmentem, semmi gond. Hordok szemüveget, a térlátásom rendben, sosem mentem rá szegélyre, sosem mentem át a másik sávba. Előfordult, hogy az elején rossz sávba soroltam, de megjegyeztem, kijavítottam, már megy. Nem tudom elviselni, hogy ilyenekbe beleköt, mint az aknafedő, vagy hogy szerinte nem veszem fel a forgalom ritmusát... Úgy érzem, a saját tempómban megy, de ő mindenben sürget. Nem érzem elégnek a reakcióidőmet. Mit tehetnék? Nem akarom azt mondani, hogy ő tehet róla, hogy elbénázok valamit, de nagyon rágörcsölök amikor apró hibáknál (aknafedő), elkezd keményen oltogatni. Aztán újra rontok, újra és a 2 óra leteltére nagyokat is rontok, alap dolgokat. Mit csináljak, hogy javuljon a reakcióidőm? Nem gondolom, hogy nincs érzékem hozzá, és az elején nagyon is élveztem.

A barátaim azt javasolják, váltsak oktatót, de nem akarom feladni nála...