Mi a KRESZ története?

A közúti forgalom rendjét már a 19. században is igyekeztek meghatározni, Az elsõ magyar ősKRESZ-nek egy 1910-ben született belügyminiszteri rendeletet tekintünk. A közúti forgalom sebességét a két világháború között rendkívül alacsonyan határozták meg. 1910 óta a személyautók belterületi menetsebessége maximum 25 km/óra lehetett. 1931-tól az autóbuszoknak megengedték, hogy lakott területen - ha az útviszonyok megengedik - a korábbi 12 km/óra helyett 40 km/óra sebességgel közlekedjenek, 1954-tól lakott területen kívül autóbusz már akár 60 km/óra sebességgel is közlekedhetett. A személyautók legnagyobb sebességét viszont nem korlátozták. Az 1974-es KRESZ szerint a személyautók autópályán maximum 120, egyéb úton 100 km/óra sebességgel közlekedhettek.

Az állam már az 1920-as években igyekezett a közúti forgalom környezeti ártalmait, veszélyességét mérsékelni, 1926-ban elõször született rendelet a gyermekek védelmére az utcai forgalomban. Az 1930-ban bevezetett új Kresz értelmében a tehergépkocsikat és autóbuszokat kötelező visszapillantó tükörrel felszerelni. 1935-tõl a gépjármûvezetõknek a várasokban csak a kézi kürt hangjánál nem erősebb, ún. tompított villanykürtöt volt szabad használni.

A két háború között a forgalmi rend legnagyobb változását a jobbra hajtás (vagy jobbra tartás) bevezetése jelentette. Vidéken 1941. július 6-tól, Budapesten november 9-tól lépett életbe a jobbra hajts. A fővárosban az új közlekedési rend bevezetésének halasztását az irányító-és jelzőberendezések átszerelése, a megállóhelyek átépítése, az autóbuszok átalakítása, tehát a fejlettebb közlekedési infrastruktúra indokolta.

A KRESZ, a technikai kultúra fejlõdése és az emberi szokások változása között szoros összefüggés van.

Az újabb és újabb eszközök elterjedése erõsen befolyásolja a KRESZ fejlődését. A KRESZ több éves késéssel követi a megváltozott szokásokat. Ezt példázza pl. a mobil telefonok sorsa. A járművezetőknek mobiltelefont csak 1998 óta nem szabad kézben tartva használni.