Anno mikor csináltátok a jogosítványt hányadik óra után tudtátok megszokni a kocsit?

Elég könnyen ment, ha összpontosítottam, de a vége felé volt olyan kétszer is, hogy lefulladtam, pedig dízel volt. Egyszer egy zöldre váltó lámpánál kapkodtam, másodszor jobbra kanyarodásnál jött egy gyalogos, és csak fékeztem, ebből nyilván tanultam.

A vizsgámra lerobbant az autó, amin addig gyakoroltam, pedig már kiismertem, hol fog a kuplung, meg hogy alapjáraton rángat egy kicsit, nem az én hibámból, ilyen apróságok.

Szóval úgy vizsgáztam, hogy az új autóval előtte mentem egy kört. De nem volt gond, kicsit fura volt az ülés, máshogy láttam ki belőle, kisebb volt, így a parkolásnál jobban elfértem vele, illetve elég leharcolt volt a váltója, ami miatt figyelni kellett arra, hogy ne hármasba rakjam egyes helyett.

Sokat számít a környezet is, ha ismerős helyen vezetsz, akkor már tudod, hogy vannak összehangolva a lámpák, hol milyen sebességkorlátozás van.

Kb. egy év saját autó(ko)n gyakorlás után jutottam el oda, hogy nem tartottam pl. az emelkedőn elindulástól, vagyis hogy az autó kezelése nem jelentett már problémát.

Nekem egyszer volt, hogy lehalt az oktató autó, és volt az iskolának talonba egy Ford Fusion. Igazi régi, lefingott tragacs.

Na a poén az, hogy leszámítva a sebességváltót ami nem mindig vette a fokozatokat, sokkal inkább kézre állt nekem, mint az autó amivel amúgy tanultam.

Amivel tanultam feszes, kemény pedáljai voltak, nem tudtam finoman bánni velük.

A Fordnak meg olyan puha, ha hozzá értél már ment lefelé és alig volt ellenállása. Ezt akkor úgy hittem, hogy a korára fogható, de nem, nekem teljesen új Focus van, annak is puha semmilyen pedáljai vannak. Egyszerűen sokkal finomabban tudtam kezelni ezeket.

Kb. A 15. óránál.

De ami fira, hogy egy toyota yarisban tanultam, itthon egy 1997-es opel F astra caravan van. Méretben is óriási a különbség, korban is, modernitásban is, mégis az itthoni kocsit 2 vezetés után megszoktam.