Néhány bátorító szót kérhetnék? Félek az autóban.

Egyszerűen rettegek az autóban ülni. Én nem vezetek, nincs jogsim, nem is akarok soha. Páromnak viszont van kocsija, jogsija, és együtt szoktunk menni kocsival ide-oda. Ő teljesen jól vezet, minden helyzetben feltalálja magát. De nem tehetek róla, fogalmam sincs miért nagyon utálok autóban ülni. Én nem a párom vezetési stílusától félek(ahogy írtam), hanem hogy sose lehet tudni milyen őrült jön majd velünk szemben vagy valami. És ez jár a fejemben. Volt 1x-2x "meleg" helyzetünk, pl. nem tudtunk sávot váltani az autópályán, mert nem engedtek be pedig a mi sávunk meg le volt zárva meg hasonlók. És ilyenektől is rettegek.

Mit tudnék tenni? Azt hiába tanácsoljátok, hogy menjek busszal. Nem megoldható anyagi okok miatt. Kocsi olcsóbb és kényelmesebb is. Próbáltam olvasni, játszani a telefonommal miközben megyünk, de mindig oda nézek az útra, pedig ezt nem lenne szabad. Jobb lenne, ha tudnék koncentrálni, hogy oldalra nézek vagy tényleg elfoglaljam magam. Ha hátul ülök, akkor is ugyanez a helyzet. Utálom az utat nézni. Mit csináljak? Adjatok pár bátorító szót, hogy ne féljek, mert holnap megyünk egy hosszabb (70 km) útra. És már most ideges vagyok. Félek, ha ez így megy tovább sírva fogok autóba szállni vagy sehogy. Pedig hülyeség lenne :(

Bocsi, hogy kicsit kuszára sikeredett, bátorítsatok egy kicsit! Meg szeretnék nyugodni.

Könyörgöm semmi rosszat ne írjatok!!! Köszi mindenkinek a választ!

20/L