Valóban sok kisvárosi, falusi ember tart az autós városi, autópályás közlekedéstől, ill. hosszú utaktól, miért?

Budapestiként néhány hónapig éltem a fővárostól keletre 160 kilométerre. Megdöbbentő volt számomra, hogy az ott élő emberek többsége ki sem mozdul a kisvárosból. A megyeszékhelyre is csak akkor mennek, ha orvosi ellátásra van szükségük vagy valami hivatalos ügyet kell intézniük. Egyeseknek már ez is nagy kihívást jelent. Autóval nem rendelkezők vonattal, távolsági busszal közlekednek, rájuk jellemző leginkább a nehézkes utazás. Akik a szomszédos településeken dolgoznak még köztük is sokan félnek messzebb eltávolodni a lakóhelyüktől. Számtalan kollégától, szomszédtól halottam bugyuta érveket, miért nem mentek még soha messzebb. "Nincs ott nekem dolgom!" - mondatot elég sokszor halottam.

A saját tapasztalatom szerint, az autóval rendelkezők fele van evvel hasonlóan. Ők nem voltak még nyaralni, utazni sem. Igen sokan kifejezetten tartanak a városi, autópályás közlekedéstől! Megszokásból vezetnek, lakóhely - munkahely, lakóhely - helyi boltok között. Stresszt jelent / jelentene számukra a forgalmas fővárosi közlekedés, a számtalan egyirányú utca, a sok útfeltúrás, elterelés. A ritmikusan, rutinosan közlekedő városiak pedig szemükben tolakodó bunkók.

Van olyan vidéki ismerősöm, aki mellettem, az anyósülésen ülve Budapesten néz mint a moziban. Elszörnyedve szemléli a közlekedést, a tömeget, a nagy forgalmat, szinte beleszédül. "Ha kitennél itt, én leülnék egy padra és ott maradnék ledermedve. Lövésem nincs, miként jutnék haza!" - mondogatja némelyik.

A tájékozódási képesség nincs meg minden emberben. Aki szűk környezetben nő fel, éldegél, annak túl nagy a világ.

Mindez nem csak hazánkra jellemző. Bármerre fordultam meg a világban, mindenütt így van ez. Afrikától, Ausztrálián át, Mexikóban vagy épp Kínában, Japánban, de még Kanadában és az USA-ban is.

-

"Pont hogy itt jobban lehet neki adni mert nincs annyi rendőr meg kamera."

Ebből eredően számtalan vidéken élő száguldozik a lakókörnyezetében. Némelyik azt képzeli, ez az ő játszótere, privát versenypályája. :-( 50-es szakaszon, 90-nel, 90-es úton 150-nel... vagy még gyorsabban... Hétvégén az áruházak parkolója a találkozási pont, a buli és a vagizás helyszíne.

De ezt sok helyen a rendőrök is jól tudják és büntetnek is.

11-es vagyok.

Azt is akartam írni, a városi lakosok között sem jobb az arány. Az ott élők fele szintén nehezen tájékozódik és nem is jár el a lakókörnyezetéből.

Volt olyan barátnőm, aki Békáson lakott. Akkor tudott hazamenni, ha konkrétan feltettem a hévre. A belvárosból nemigen tudott tájékozódni, nem bírt hazamenni. Képes volt eltévedni a Deák téren a metróban. A főváros másik felén csak akkor járt, amikor én vagy valaki más vitte.

Kamasz gyerekeim iskolatársainak egyharmada nem mer egyedül közlekedni, egyharmada pedig kizárólag a lakás - iskola vonalon. Szerencsére a mi csemetéin a talpraesett harmadik harmadba tartoznak. Nevelés, tanítás sokat számít, de nem mindenkinél működik.

Biológiai, fejlődéstani tény a férfiak jobban tájékozódnak, mint a nők. Én ezt a véleményt nem osztom, nem nemtől függ, hanem képességektől.

Érdekes, amit a 11-es írt...

Nekem budapesti ismerősöm van, aki világ életében egy kerületben élt, tanult, dolgozott. És hiába lenne mondjuk egy sokkal jobb munkalehetőség a szomszédos kerületben, ő kijelenti, hogy márpedig ő aztán nem fog se ilyen "messzire" ingázni, se ilyen "messze" elköltözni. Kb úgy beszél a szomszéd kerületről, mintha a kontinens túlsó vége lenne.

Én 18 évet éltem egy dunántúli megyeszékhelyen, aztán 18 évet Budapesten, most májustól költöztem vissza megint ugyan ebbe a vidéki városba. Hát azért ezt nem mondanám, hogy itt nincsenek útfelbontások, dugók pl péntek délutánonként. Annyi csak hogy területre kisebb. Kb egy óra alatt a város egyik végéből a másikig elautózol dugókkal együtt, ami Budapesten nem elmondható.

Az utolsó bekezdéssel egyetértek. Nagyon sok a szabálytalan vezető a vidéki városban. Sokan nem figyelmetlenségből, hanem szánt szándékkal szegik meg a KRESZ-t. Arányaiban talán még többen is vannak mint Budapesten. Ezért néha úgy érzem, hogy Budapesten sokkal jobban szeretek vezetni, valahogy nyugisabb. Mert hiába van sok autó, ki lehet őket számítani, mert a többség betartja legalább nagyjából a szabályokat. Persze azért ott is akad néhány "díszpéldány".

Hogy egy kis településen, vagy faluban mi a helyzet azt nem tudom, ilyen helyen még nem éltem.

A tájékozódás szerintem más téma. Az pl a gyerekkori szocializációtól/neveléstől is nagyban függ. Ma sok gyereket autóval hurcolásznak. Otthon beteszik az autóba, iskolánál kiteszik. Délután ugyan ez a másik irányba. Nem csoda, hogy az a gyerek még a saját lakóhelyét sem ismeri, nem ismeri a tömegközlekedési útvonalat, egyáltalán azt sem tudja hogy kell kömegközlekedni. Hogyan is várható el tőle, hiszen max évente egyszer osztálykiránduláson száll buszra! Szerintem az ilyen gyerek, felnőttként sem lesznek jól tájékozódóak. Sokan pl manapság zavarba jönnek, ha papír alapú térképet kapnak, hiszen ők csak a GPS-t tudják olvasni a kijelzőről, a hagyományos térképen keresni már nehezükre esik.

Szerintem azzal van nagy gond a vezetés oktatásban, hogy megadott útvonalakon közlekednek a tanulók 50-60 órán keresztül, így a vizsgán már simán végigmennek valamelyiken, de maguktól ez már egy ismeretlen helyen nem menne.

Én is így voltam vele, vidéken csináltam meg a jogsimat, ahol 10 vizsgaútvonal volt, ezeken mentünk végig az órákon az oktatómmal, aki többnyire úgy tanított, hogy meg kellett jegyeznem, hogy az adott helyen milyen közeledési szabályok vannak, pl. jobbkézszabály, behajtani tilos, satöbbi. Ezek után nagyon nehéz volt magamtól menni, mert hirtelen nem tudtam, hogy mihez kezdjek a tudásommal, ami más városban már haszontalan volt. Akkor kellett elkezdenem figyelni a táblákat az utcákban, mert nekem ez volt a fő problémám kezdő vezetőként.

Sokan egyébként vidékiként a magasabb sebességtől is tartanak. Egy kisvárosban nehezebb olyan hatsávos utat találni, ahol szabadon száguldozhatnak a forgalomban (nem is beszélve a települések közötti rosszabb minőségű utakról), így amikor kikerülnek az autópályára, félnek 80-nál gyorsabban menni.

A falusiaknak sokszor nincs vezetési rutinjuk az egysávos, kihalt, gyerekkoruk óta ismert utakon kívül.

Apukám pl hiába vezet rengeteget A és B falvak között (az egyiknek 350, a másiknak 200 lakosa van), ha megyeszékhely méretű városban kell vezetnie,fogalma nincsen hogy mit tegyen, mi mit jelent, retteg és kapkod. Nem méri jól fel a helyzetet, emiatt állandóan életveszélyes helyzetbe kerülünk, (volt, hogy felhajtott a négysávos útra,de nem vette észre hogy négysávos, bekanyarodott a középső sávba,elindult,és utána jött rá, hogy szemben haladunk a forgalommal, az út belső sávjában. Másodperceken múlott egy gyönyörű karambol)

#15 vagyok, véletlenül elküldtem.

Szóval minden egyes alkalommal, amikor full kihalt vidéki utakról bemegyünk a városba, történik valami bonyodalom. Ezért évről évre apu gyere jobban fél, egyre jobban kapkod, egyre több hibát vét. Ez egy önmagát rontó lefelé vezető spirál.