Miért veszítik a Renault-ok ilyen tempóban az értéküket? Avagy más kocsik miért tartják ilyen jól?

használt korában már tényleg annyi a kocsi ára, mint az értéke.

a presztizs elhalványul, a megbízhatóság és a praktikum felértékelődik.

a thalia olyan mint a régi swift, csak több vele a baj.

a hondák szívós kis jószágok.

A Thaliat nagyon sokan rondának tartják (szerintem semmi baja) és az direkt egy olcsó, családos autónak készült.

A Honda Jazz pedig egy Totalcar-os autókereskedő (?) nagy kedvence, ezért itthon sokan imádják. Meg hát a Hondának nagyobb a presztizse, a francia autókat pedig sokan a mai napig érzelmi alapon utálják.

Ha mindkettő ugyan olyan állapotban van, akkor én már csak a mérete miatt is a Thalia-t venném, pláne hogy ennyivel olcsóbb. De ha neked nem számít a használható méretű csomagtér, akkor tök mindegy szerintem.

1) Azt sikerült kibogarásznod, hogy a Jazz azonos felszereltsége magasabb áron megy, de azt már elfelejtetted megnézni, hogy a belépőmodell listaára új korában is több, mint fél millió forinttal magasabb volt (Thalia 2005: 1.990.000 forint, Jazz 2005: 2.660.000 forint). Ennek tükrében már mindjárt nem akkora az értékvesztésbeli különbség, mintha csak magában a használt árakat néznéd - sőt, új korában a Jazz egy túlárazott japán pléhdoboznak tűnt, míg a Thalia egy kifejezetten jó ajánlat volt.

2) A használt autó piac első sorban márkákat áraz be, s nem típusokat, műszaki megoldásokat, szervizköltséget, de legkevésbé sem megbízhatóságot. Ha a Renault fogta volna és átcsomagolja a Jazzt a saját emblémájával, annak ugyanúgy Renault-s értéktartása lenne. Lásd a Toyot-PSA együttműködésben készült kisautókat, amelyek közül a Toyota Aygo sokkal drágábban megy, mint egy Citroen C1. Vagy mikor a Daewoo típusokat elkezdték Chevrolet márkanév alatt forgalmazni, szintén felment az értéktartásuk.

3) 2004 tájékán még közel sem volt annyira globalizált az európai autópiac, mint ma. Egy japán, koreai vagy amerikai autóra nem tudtak olyan jó ajánlatokat tenni a kereskedések, mint egy európaira, a Toyotának, Hondának vagy Hyundainak ezért sokkal kisebb volt a piaci részesdése. A használtautó vásárlókat ilyen történelmi összefüggések viszont nem igazán érdeklik, ők ugyanazokat a márkákat keresik, mint az új autó vásárlók. Viszont ha kevés eladott autóra sok érdeklődő jut, az felnyomja az árakat (nem tudom ez érhető-e, de használt autó gyártósorokat nem lehet létesíteni, annyi van, amennyit anno eladtak, több már nem lesz).

4) A márkapresztízst kb. végtelen számú tényező befolyásolja a gyártó országgal kapcsolatos sztereotípiáktól (Made in Germany) kezdve a felhasználókkal kapcsolatos feltételezéseken át (Nissan a nők autója) egészen olyan tényezőkig, hogy például milyen színekben reklámozz a cég a típusait (észrevettétek, hogy újabban a Mazda minden felületen "Soul Crystal Red" fantázianevű vörössel igyekszik marketingelni magát? gyakorlatilag védjegyükké vált). Ilyen az is, mikor például kiderül, hogy a felső vezetés évekig hazudozott meg csalt - a VW botrány beütése óta a Volkswagenek is kb. a Renaultval kerültek egy értékvesztési kategóriába, holott pár éve még ők is inkább a Hondával, Toyotával voltak egy kalapban. Nem lettek az autóik semmivel sem megbízhatatlanabbak, csak ciki lett VW-vel járni. Bizonyára a Renaultnak is megvan a maga keresztje vagy amit a társadalom hisz róla, én nem szeretnék ezek valóságtartalmának kutatásában elmélyedni, maradjunk annyiban, hogy most nem menő a márka.

Egy Honda szerintem is értékesebb mint egy Renault!

Az viszont már más kérdés hogy ki mennyit enged az árból, a Renault lehet hogy egy forintot sem, a Honda lehet hogy 200 ezret is...