Az Indian-nak miért nincs akkora kultusza a motoros szubkultúrában, mint Harley Davidson-nak?

Anno szinte fej-fej mellett haladt a két gyár.

Aztán a II.világháború alatt az Indián -egyéb üzleti elfoglaltsága okán- eléggé hanyagolta a motorok gyártását Olyannyira, hogy az 50-es évek közepén csődöt jelentett.

Aztán különféle konszernek megpróbáltak besegíteni, de miután egyikük sem vállalta teljes mellszélességgel a motorfejlesztést, így újabb csődeljárások következtek.

Eközben a H.D. töretlenül halad.......

Az Indian régebben kezdte a motorkerékpárok gyártását, mint a Harley-Davidson. Csak a II. világháború közbeszólt: a USAF nagyjából 90.000 példányt rendelt a Harley-Davidson WLA-ból, míg az Indian kereken 1.056 db 841-est készített. Vagyis a háború során felmerült igényeket mondhatjuk, hogy csak és kizárólag a H-D elégítette ki.

Ez két irányból sújtotta az Indiant. Egyrészt nem volt akkora bevétele a '40-es években, mint a Harleynak: hihetetlennek hangzik, de az Egyesült Államokban, a jólét hazájában három teljes modellév hiányzik a polgári járműgyártásból (1942-től 1945-ig), mert addig csak katonai modelleket gyártottak. Aki gyártott, annak jött a lóvé, aki nem, az kínlódott.

A második csapás az '50-es évek elején érte őket. A II. világháborúból hazaengedett katonák kerestek maguknak valami értelmes elfoglaltságot és a motorozás tűnt annak. Igen ám, de nem nagyon volt olcsó motorkerékpár, csak az, amit a USAF nyomott áron piacra dobott, vagyis a H-D WLA, az akkor már rettenetesen elavult oldaltszelepelt motorral. Az Indiannek nem volt ilyenje, mert nem gyártott a háború alatt nagyszériás motort.

A mai motoros szubkultúra nagyrészt a II. világháborúból hazatérő fiatalok által kialakított "chopper" kultúrából jön. Megvették az amerikai ifjak az olcsó WLA-t, faragták, ahogy tudták és egyszer csak elkezdett gyorsan menni. Ebből lettek az ősi, lejtős vázú chopperek, az első dragbike-ok és a II. világháború utáni dirt track és flat track versenyek első csodái. Az Indian ekkoriban küzdött az Chiefekkel és egyebekkel, de mivel a II. világháború alaposan felépítette a H-D tekintélyét (holott a USAF egyszerű harctéri műveleteinek nagy részét a Willys Jeep hajtotta végre a H-D WLA-k helyett) és lerombolta az Indianekét, ezért már a hatóságok megrendeléseiben sem bízhattak. Pedig egykoron az Indianek jobbak voltak a rendőrségnél, mint a H-D modelljei: a '20-as években a gázt az Indianeken bal kézzel kellett szabályozni, tehát a sheriff jobbal tudott tüzelni a bűnelkövetőre. Manapság röhejesnek hangzik, de közel egy évszázada még fontos volt.

A lényeg, hogy 1953-ban az eredeti Indianek gyártása befejeződött, innentől az észak-amerikai piacon a japán gyárak megjelenéséig ('70-es évek legeleje) a H-D egyeduralma biztos volt. Az európai gyárak modelljei nem tudtak annyival többet, hogy mindenhonnan kiszorítsák a milwaukee-i V2-eseket. A világban máshol, másképpen is elterjedt a motorozás, viszont ott, ahol az amerikai hatás egyértelműen érvényesül, a Harley-Davidson a világ közepe. Főleg azóta, hogy a '70-es évek közepén rájöttek, hogy a japánokat technikailag nem lehet megverni, ezért marketingben kell eléjük jutni. Na, ez akkoriban még nem jött össze, de a '80-as évek vége óta a H-D baromi jó abban, hogy hogyan kell végtelenül elavult, fájóan sz*r motorokat baromi drágán értékesíteni a csillagos-sávos zászlóval.