Az auto mint elvezeti cikk, vagy kozlekedesi eszkoz?

Az én véleményem is az, hogy is-is!

Persze volt már olyan autóm, amire csak közlekedési eszközként tekintettem (pl. Ignis), de a mostani 1 hónapos autómat már élvezeti cikknek IS tekintem.

Azt ugye tudjuk hogy nem vagyunk egyformák, sokaknak egy elkerülhetetlen közlekedőedény az autó. Az ilyenek jellemzően nem is tudnak vezetni csak ismerik a szabályokat.

Nekem élvezeti cikk, sokkal jobb és egészségesebb mint a drogok. Abban viszont nem értek veled egyet hogy csak egy sok lóerős presztizsmárka lehet élvezeti cikk. Számomra ez nem a gyerekkori autóskártya hogy melyiknek jobb a gyorsulása, végsebessége vagy több a lóerője, ezzel megmutatva hogy nekem van a legfszább kocsim bibibí. Nem érdekel hogy egy gázfröccsre kidobja a seggét és a 16 éves csajok bugyija nedvesedjen emiatt.

Engem az érdekel hogy amikor beleülök jól érezzem magam, amikor visszanézek rá tetszen amit látok, amikor bekapcsolom a zenét elfelejtsem minden problémámat, az úton pedig azt csinálja amit akarok. Igen, a futóművel és a zenével foglalkoztam a legtöbbet.

Tudnék venni egész jó autót, de a 21 éves középkategóriás japánban tökéletesen érzem magam. Ha úgy hozná a sors, egy ennyi idős Swifttel sem derogálna rohangálni.

Egy drágább bmw az erőforrásból és hátsókerék hajtásból adódóan, sok mindenre használható, egy H Astra nyilván célautó, másra nem igazán való, hiába van belőle 105 lóerő feletti is.

Ha a keresetem engedné, én sem ragadtam volna le kizárólag a gyorsasági motoroknál mert szép dolog a 185-200 lóerő hátsó keréken, de ez csak szezonális élvezeti forrás... Elfogadnék egy izmosabb hátsó kerekest, vagy összkerekest 300 lóerőtől felfelé.

Szerintem ez attól függ, hogy kit mennyire érdekel az autós téma.

Vannak, akiknek tényleg csak a tömegközlekedés kényelmesebb és gyorsabb alternatívájának kell a kocsi. Rengeteg ilyet látok. Akit meg jobban érdekel, annak nyilván élvezeti cikk is.

Nekem pl nincs drága nagy autóm. Mégis akár egy hétvégi lemosás az udvaron nem szükséges nyűg, hanem szeretem csinálni. Más pedig ha már nagyon piszkos az autó, legfeljebb egy benzinkúton lemosatja 5 perc alatt a gépi mosóban. Hétvégén pedig horgol vagy valami mást csinál, amiben örömét leli.

Ahogy sokan mondták, nagyon személyfüggő.

Én leginkább úgy fogalmaznám meg, hogy bármelyik autó lehet élvezeti cikk is, hiszen lehet, hogy valakinek csak egy ezeréves Swiftre futja, de kipofozza, foglalkozik vele és szereti is vezetni, viszont abban az árfekvésben előfordul az is, aki tényleg csak azért vesz autót, hogy eljusson A-ból B-be, és nem zavarná, ha a jövőben csak önvezető autók lennének.

A közép- és felsőkategória viszont már részben mindenképpen élvezeti cikk, hiszen egy adott ponton túl elengedhetetlen a műszaki érdeklődés, a járművek szeretete. Aztán, hogy konkrétan kinek mi ebben az élmény és élvezet, azt megint embere válogatja; van aki az esztétikai élményt keresi, van akinek a státusszimbólum mivoltuk miatt jönnek be a prémium autók, van aki a teljesítményt várja el, megint más a kütyüket, a felszereltséget, stb. Természetesen ezen szempontok tetszés szerint keveredhetnek is.

Hogy a magam nevében beszéljek, én elsősorban repülőpárti vagyok, de ha valaki egy közlekedési eszközre élvezeti cikként tekint, akkor jó eséllyel valamilyen szinten a többi is közelebb áll a szívéhez, mint egy átlagembernek.

A repülőkben én nagyon szeretem a komplex rendszereket, az előre gondolkodást, az út megtervezését, azt, hogy sok technikai eszköz áll rendelkezésedre egy modernebb kisrepülőben is akár, ami, ha jól tudod használni őket, mind-mind a kezed alá dolgoznak. Éppen ezért, nálam fontos a megbízhatóság, a felszereltség, hogy nagy távolságokra is kényelmesen lehessen használni az autót, lehetőleg ne kizárólagosan érintőképernyővel lehessen kezelni, hanem legyenek fizikai gombok is, stb. A teljesítmény, a gyorsaság és a magas esztétikai értékű kidolgozottság annyira nem fontos nekem.