Tényleg van a motorokon gyári rozsda?

Elméletileg minden motorkerékpárgyár igyekszik teljes mértékben elkerülni a rozsdásodást a termék gyártása során. Jó minőségű, nem eleve rozsdás vasanyagból dolgoznak, védőgázas hegesztést alkalmaznak, ahol csak tudnak, utána felületkezelik az alkatrészeket, az összeszerelésnél vigyáznak, le ne verődjön és a csomagolást is úgy oldják meg, hogy ne ütődhessenek egymáshoz a motorok a szállítás során.

A valóság viszont kicsit más: a gyárak egy része valóban erre törekszik, viszont a gyanúsan olcsó távol-keleti termékek esetén erre nem sok gondot fordítanak és mire ideér a motor, gyakran 0 km-es mivolta ellenére is rozsdás. Ennek okai lehetnek a gyenge minőségű, felhasználás előtt/után szabálytalanul (szabad ég alatt) tárolt lemezek, a felületkezelés hanyagsága (alapozó még csak-csak van, de a fedőréteget szóró pisztoly már csak a látható részeken dolgozik), az összeszerelés közben bekövetkező sérülések (fordítva feltett vagy elhagyott alátétek, leverődések) és a szakszerűtlen szállítás. Illetve vannak konstrukciós hibák is: össze-vissza lógó, festéket ledörzsölő gyorskötözők és csövek, élben összehegesztett lemezek, kivezetés nélküli esőcsapdák és szigetelés nélkül összecsavarozott különböző fémek. Ezek a többi hiba hatását felgyorsítják, ezzel még látványosabbá téve a rozsdásodást.

Arra viszont egyik gyár sem törekszik, hogy direkt rozsdásan adja át a motort, csak éppen vannak, akik több gondot fordítanak ennek elkerülésére és vannak, akik kevesebbet.

(most pedig lehet jönni és isteníteni a német és japán motorokat, illetve szidni a kínaiakat és az olaszokat)