Az oktatók nem féltek az autóikat?

A tükör meg az ülés állitást nem mondanám fárasztónak. nyo egy gombot az ajtón és visszaáll az ülés az oktató méreteihez.

10 éve mikor letettem a jogsit, akkor azt mondta nekem egy beszélgetés folyamán az oktató, hogy akár tanpályán akár forgalomban ha a kocsi balesetet szenved akkor azt az ő biztositásuk azonnal fedezi, kivétel a vizsga. Ott mindenért a tanuló sofőr a felelős, mint pl autó, utasok, esetleges kár javitása stb.. de ha vizsgán olyan helyzet van h elbénázz a gyerek és nagy bumm lenne a vége akkor nyakam rá, hogy az oktató belenyúl a vezetésbe csakhogy elkerüljék a bajt. Igaz ilyenkor megbukik a tanuló, de legalább nincs baleset.

3500-4000 forint között van mostanság egy óra vezetés gyakorlás, és azért is ennyi, mert ebben benne van az "autó gyilkolás" díja is.

Az oktatók vállalkozóként dolgoznak, sok költséget letudnak írni az adóból, akár még egy új autót is, ami nekik munkaeszköz.

Én oktatóként dolgozom. Az általatok befizetett óradíjból nekem a autósiskola 3000-3200 forintot ad. Ebből kell tankolnom, szervizelnem, megélnem, adóznom, könyvelőt fizetnem, másik autót vásárolnom...

Minden oktató vállalkozó. Szinte mindegyik katás rendszerben dolgozik. Ennél a rendszernél nem minden esetben lehet az áfát vissza igényelni.

az új autót általában azért veszik a kollégák, mert azzal áltatják magukat, hogy így több tanulójuk lesz. Pedig a szívük mélyén tudják, hogy csak a saját maguk hóbortja miatt vették. Egy jó használt 5-6 éves kocsi a legjobb vétel, ha ár-érték arányt nézünk. A tanulók meg általában ismerős elmondása alapján, netes fórumok alapján... választanak oktatót. Mostanában olyan kevés az oktató, hogy az sem ritka, hogy csak hosszú hetek, hónapok múlva tud a tanuló kocsiba ülni, mert minden oktatónak tele van a naptára.

Nekem egy gyönyörű állapotú Yarisom van. Én ugyanúgy kezelem a pedálokat ahogy a tanuló. Tehát, a tanuló nyomja, az én lábam meg a pedál fölött van. Ha érzem, hogy rosszul kuplungol, kevés gázt ad, vagy gyengén fékez akkor besegítek neki. Nagyon jó érzés tapasztalni, az ahogy telnek az órák, a tanuló egyre ügyesebben kezeli az autót, pontosabban kanyarodik, már a táblákat is van ideje észrevenni. Később egyre bátrabban indul, kanyarodik. Már kezd ráérezni a parkolásokra is. Vannak értelmes kérdései egy-egy általa nem értett forgalmi szituációval kapcsolatban. Aztán eljutunk a próbavizsgáig. Ott már semmit nem segítek neki, csak az útirányokat mondom. A legnagyobb öröm egy oktatónak (legalábbis nekem) amikor levizsgázik a tanítványa. Olyankor nem csak rá, de magamra is büszke vagyok. Igazi sikerélmény. Ilyenkor szokott eszembe jutni, hogy hányszor megerőszakolta a kuplungot, a váltót. Hányszor akart a szegélyre hajtani, vagy a jobbos tükröt elakasztani valami útszéli akadályba. Azokban a pillanatokban én is sajnálom a kocsit. Olyan mintha nekem okozna fájdalmat, de a sikeres vizsga mindenért kárpótol. Egyébként meg nem annyira romlik a kocsi a tanulóüzemtől. Van olyan kollégám aki legalább 15 éve Skoda Feliciával oktat. A kocsi még mindig megy, és mivel, hogy jó oktató hírében áll, ezért tele van tanulóval.