Nyugat-Európában az átlagember megengedheti magának a prémiummárkát?

Attól függ, mit értünk átlagember alatt. A kőműves, eladó, hivatalnokok, stb, nyilván ott sem engedhetik meg maguknak. Főleg nem az újakat. De egy kicsit felsőbb pozícióban, például mesteremberek, akár alacsonyabb rangban lévő igazgatók, vezetők is, jobb tanárok, stb, már simán megengedhetik maguknak a fizuból az új Audit is. Simán marad a 2000+ euróból a havi lízingre is, vagy össze lehet kuporgatni 30-40 ezer eurót viszonylag rövid idő alatt.

Még jó hogy nem jár mindenki prémiummal, azért az durva lenne. Valamilyen szinten Németországban is kicsit kiváltság a prémium autó, de azért nem néznek meg annyira. Akinek jobb is a fizetése, nem feltétlenül tolja a pénzét egy drága autóba, hanem költi egyébre. Meg aztán Németországban brutálisan drágák a házak, biztos van aki arra gyűjt, és nem Audira. Aztán elég neki a zsír új Golf is. De egyébként is jellemző, hogy egy családban 2-3 autó van, amiből az egyik lehet prémium is, és azt nem veszik elő minden nap, sok ilyet ismerek (ezért is nem lehetetlen Németországból keveset futott autót is hozni, nem mindenki él az autóban azért ott sem).

Németországban 10 évesnél idősebb autót szinte csak hobby-ként tartanak, ugyanis drága a biztosítás.

Sokan úgy vannak vele, mint én: nem veszek drága, szép kocsit, ugyanis vagy én baxom össze, vagy valami marha töri össze, tolja neki a bevásárlókocsit vagy nyitja rá az ajtót. Sok nyugati családban több autó is van, hétköznap olcsó kisautóval járnak dolgozni, hétvégén előveszik a kirándulós családi autót.

Németországban nincs felső korhatára a jogosítványnak. Sokszor látok 80 éves nénikéket vezetni, akik az orrukig se látnak. Egy áruház mellett lakom, ott is parkolok, és bizony nagyon sokszor húznak meg autót, vagy törik le a tükröt. A múltkor egy vadonatúj Volvo tulajdonosa nézegette a fejét fogva az autója oldalát.

Gondolod, hogy érdemes lenne prémium autókkal mászkálni?