Melyik a legmegbízhatóbb Pannonia modell?

nincs ilyenem, csak volt..

kizárásos alapon P20-at,21-et ne..kicsit nehezebb a karbantartásuk, mint a T5-é, vagy a P10-é..

a T5 is jó(ilyenem volt) de a P10 már javított kiadás...akkoriban nagy szám volt.

Tavasztól őszig komótos túrázásra főnyeremény bármelyik 250-es...volt white danuviám is, hát mit mondjak? azt se..

mai technika mellett nem nagy durranás karbantartani ezeket a gépeket..persze dédelgetni kell,például minőségi olaj a benyába...a gyertyára ügyelni kell, hogy gyári érték legyen benne, a gyújtást néha meg kell sasolni.

több most nem jut eszembe, azon kívül, hogy baromira meg voltam elégedve a T5-el...ma már nevetségesen kis teljesítménynek tűnik a 14 LE, de akkor...szédítő volt.

vedd meg, és örülj neki. nagy élmény, még akkor is ha 62-es példányt találsz...

járj szerencsével.

(később volt egy 350-es izs-em...na az volt még a nagy kaland.például olyant vennék most is, pedig öreg vagyok)

A Pannónia inkább a Verhovinához lesz közel. Folyamatosak az indokolatlan lerobbanások, érthetetlen hibák. Ez van, a Csepeli Motorkerékpárgyár elavult tervekből, kőkorszaki technológiával, hulladékanyagokból ennyit tudott kihozni.

Ha mégis ezekből akarsz választani, akkor talán a P10 a legjobb. A nagybordás henger jobb hűtést ad, mint a régi kisbordás (bár még így is botrányosan rossz a hűtés), ezekben már a váltó léptetőszerkezete is az új, egyszerűbb konstrukció (a régivel ellentétben akár be is lehet állítani, hogy minden fokozatot kapcsoljon, bár a kettes minden egyhengeresen olyat csattan, mint a kovácsoltvas kapu), a rugóstagok legalább valamennyire rugóznak (csak eresztik az olajat, ha nem figyelsz oda) és nem kell hajlított háttal ülni rajtuk a magas kormány miatt. Viszont alacsony termetnél nem jó a P10: magas a kormánya és a nyerge, ezért 170-175 centis testmagasság alatt alig ér le az ember lába, kényelmetlen és bizonytalan az egész (a tömegközéppontja magasabb, mint a T5-é, a futóműve meg ugyanolyan buta, csak amint írtam, legalább rugózik egy kicsit). Ha alacsony vagy, a T5-tel jobban jársz.

Sikerült?

A többiek jól leírták: egy eredeti állapotú Pannonia, a gyári megoldásaival még tökéletes állapotban (értsd: minden gyári tűrésen belül, futóművek perselyei, csapágyak mindenhol) sem lesz egy túl könnyed érzés.

Ha jól megcsinálod vagy megcsináltatod, akkor tényleg csak a gyári előírás szerinti törődés kell neki és megy sokáig HA nem hajtod bejáratás után sem 85-90 fölé.

A "gyári előírás szerinti törődés" viszont kicsit húzós lesz mai szemmel: a piros könyv (ezt érdemes hamarabb beszerezni, mint a Pannoniát! - Balogh-Wohlmuth: Így gondozd a Pannoniádat a hivatalos címe) azt mondja, hogy ellenőrizz olajszintet a váltóban 500 km-enként. 500 km?

De nagyon elterjedt, főleg az egyhengeresek, amikben egy sor alkatrész csereszabatos - ha beleolvasol egy fórumba láthatod miket alakítanak át azok, akik rendszeresen használni akarják. Ilyenek a gyújtás, a kuplung, a kormánycsapágy.

#7 - TLB és T9? Eredeti vagy igényesen felújított példány? Hmmm...

Mekkora költségkerettel számolsz?

A felújított Pannoniák alja a 220-250e környékén van, ezek a pár éve felújított példányok, azok közül is a gyakoribb típusok. A tényleg szép (mert a minőségre nehéz pár távoli képről bármit mondani) és ritkább példányok 500-700e és felfelé érhetőek el.

A felújításból csak maga a krómozás, az új ráfok (+küllők+kerékagy rendbe hozatala) és a két új kipufogó 150e környéki tétel.

A TLB árazását mindenki ismeri, azt lehetetlen olcsón találni. Inkább milliós környéki tétel még csúnya állapotban is. Olyat ismerek, aki szerencsével felismerte a hirdetési fotókon a P10-nek árult P9-et, de ahhoz már szerencse és nagymértékű típusismeret is kell.

Én túl vagyok néhány Pannonián, de sosem akartam nagyobb adag pénzzel benne lenni a hobbiban (értsd: 500e felett). Ha most kezdenék bele, akkor az elmúlt 8 év tapasztalatai tükrében két dolgot tanácsolnék saját magamnak: az egyik, hogy egy felújítás előtti, de műszakis példány nem rossz ötlet azoknak, akik nem még nem volt Pannoniájuk. Ha látatlanban beleteszel mondjuk 450e forintot, akkor érhet csalódás - egy 140-160e forintos, nem szép, de rendszámos és motorozható P12-es (mert ilyenek rendre felbukkannak) sokkal jobb barátkozni a márkával. Egy drágán felújított, költséges motor inkább nézegetni való. Nem mered otthagyni az utcán, mert mi lesz ha valaki ráülteti a kisgyerekét és a gyerek ruhájának cipzárja meghúzza a festést... Sőt, egy ilyen árszintű motoron nem lehet anyagilag bukni, bármi amit ráköltesz növeli az értékét.

A második: ezekkel a motorokkal kicsit más az együttélés, mint egy modern géppel. Tényleg meg kell szabni a határokat (pl. az egyhengeresek érdekes dolgokat tudnak produkálni 95-100 km/h felett még felújítva, bejáratva is), amiknek a kitolása bizony komoly barkácsszakköri feladat.

veteran.forum.hu esetleg? Ha úgy alakul, akkor szívesen látunk. :)