Egy Ladával tényleg sok probléma van?

Nincs vele semmi baj.

10 éve vettem egy 1500-ös kockát.

Vétel után kapott egy új szimeringet,szelepfedél-,olajteknő tömitést,fékbetétek,fékfolyadék hűtőviz,benzin pumpa és egy 50-es kipufogót.

Azóta csak a szokásos olaj csere stb.

Nagyon jól húz,és a fogyasztás is remek.

Nagykanizsa-Miskolc egy tank benzin és a lámpa még nem villan ki.110 km/h a pályán! ;)

A '70-es években a Lada felső-középkategóriás autónak számított itthon.

A kérdéseddel alapvető probléma az, hogy általánosságban kérdezel.

Ezek között a sokéves Ladák között van még olyan, amelyikkel törődtek, karbantartották, de sok bontásra érett is forgalomban van még.

Egyáltalán nincs. Ami meg apróbb gond jöhet arra bőven elég annyi szerszám ami az ülés alatt elfér.

Csak sajna mára ez kiment a divatból meg lehetőség sincs rá nagyon, ha egy modern autónál valami elromlik, jóformán rögtön szervíz.

Ha karban van tartva és nincs nyírva, akkor csak a szokásos dolgokat kell elvégezni, amit írtak is előttem.

(egyébként a suzuki-val sincs gond ... csak a "lenézés" miatt terjednek ezek a hírek.)

Hát arról van itt szó, hogy megbizható a Lada, de akkor, ha minden héten piszkálsz valamit a motortérben.

Egy ramatyabb állapotú Ladával egy laikus nem jutna el 100 km-től messzibbre, tuti valamiért megállna. Ilyenkor aki ért hozzá, kiszáll, megbütyköli, megy tovább. Persze amelyik rendbe van rakva, többet bir.

Nem. Vagy csak a miénk és a faterodé nem hallott róla, hogy minden hónapban tönkre kéne mennie.

A miénk nemrég gond nélkül megtette a Pécs-Budapest-Pécs távot, ami kb 430-440km, így 37 évesen. Előtte se, azóta se kellett semmihez hozzányúlni. Az egész csak karbantartáson és az autó előéletétől függ. A miénk első tulajos mind a mai napig, végig karbantartott, bármikor el mernék vele menni hosszabb útra is. Olyan hogy nem indult csak akkor fordult elő, mikor a 12 éves akkumulátor lemerült benne télen két heti állás után. Ez az egyik véglet. A másik a környékünkön járkáló vasazó kisebbségiek Ladája. Rohad, világítás nincs rajta, szerintem műszaki sincs rajta és szó szerint a leukoplaszt tartja össze sok helyen. Én azzal az utca végéig nem mernék elmenni.

Nincs vele sok gond, nem rossz konstrukció. Csak éppen a legfiatalabbak is 20 év körül járnak, ennyi idő alatt meg legalább egy nemtörődöm tulajdonosuk volt - talán épp azok a nagyokos szakik, akik emlegetik, hogy "há' abba még olaj se köll, elmegy az úgy is!".

Egyébként egy darabig tényleg bírja a mechanika a ridegtartást. Csak a következő tulajdonosnál buknak ki a problémák. A túlterhelés miatt meghajlik a hátsó híd, onnantól kezdve zabálja a féltengelyek csapágyait. Az elmulasztott olajcsere felgyorsítja a kopást - vagy a rendszeresen túltöltött olaj ("mer' ez modern ótó, a tetejin van a bütyköstengely, túl köll tölteni olajjal, hogy felnyomja") itt-ott folydogál, olajsaras minden. A karburátorba beleég a kartergázból a mocsok, az alapjárati csatornák eldugulnak, a paraszt ráadásul forró motoron szereli a karbit, jól megtépi a tőcsavarokat - torzulnak az illeszkedő síkfelületek, mindenhol falsot szív a motor, nem lehet beállítani az alapjárati és az átmeneti rendszert, dől befelé a benzin, az autó meg 15 litert fogyaszt, de legalább nem megy 80-nál gyorsabban. Vagy épp ellenkezőleg: leakasztja a vákuumdobról a második torok vonórúdját, 70-es főfúvókát erőlködik az elsőbe, alacsonyabbra veszi az úszószintet, mer' ő tudja, hogy kell csökkenteni a fogyasztást. A végeredmény: átég a dugattyútető a szegény keveréktől. Főleg akkor, ha az elosztó karbantartása is kimerül abban, hogy megnézi a tulaj, megvan-e még. A röpsúlyrugók kinyúlnak, a röpsúlyos szabályzás jelleggörbéje elmegy a levesbe, adja neki az alapelőgyújtást, mint az állat, a motor csörög, a vákuumdob öt éve átszakadt, terhelésre nem ad előgyújtást - végül meg csodálkozol, hogy az örök életű motor miért adta meg magát. Megnyúlik a vezérműlánc, a patron nem bírja feszíteni, a gyökér ezermester behegeszt egy darab csövet, mer' akkor nem csörög. Igaz, a nyúlás miatt a vezérlés szinkronja teljesen elmegy, menni nem akar az autó, de legalább sokat eszik. Végül sikerül legyalulni a bakelitet a csúszkákról, a lánc csapkod, át is ugrik, ha olyanja van. A mocskos víz megeszi a vízpumpát, lerakódik a kosz a hűtőben, eleinte csak bekapcsolt fűtéssel hűl a motor, később (mikor a ganajtól berohad a fűtéscsap) már úgy sem. Az AC-pumpán elfelejti beállítani a lökőrúd löketét a marha, aztán vagy nem nyom eleget, vagy eltépi a membránt, akkora lökettel dolgozik. A futóműbe belerak a paréj minden mocsok alkatrészt, amit talál a polcon, a hosszúmenetű Niva-gömbfejet szemre tekeri be, szétszerelés után nem állíttatja be újra, mert minek azt, az első kerekek össze-vissza állnak, legyalulják a gumit. Megszorul a segédirányító tengelye a bakelitperselyben, nyikorog, de nem cseréli ki, inkább erőlteti a kormányt, megreped a kormánykerék, feszül a kormánymű (amiben olajat sem cserél, mert Jaóska bá' azt mondta, nem kell). Felkerül a forgatott felni, az addig is zsír nélkül futó csapágyak teljesen szétperegnek, a Škoda-, Wartburg- Volga- és egyéb csodarugók szétpüfölik az elrohadt tornyokat, a "ződszilentet" belekalapálja a már akkor oválisra kiverődött fészekbe, lehúzza terhelés nélkül, terhelésre már nem tud rugalmasan tekeredni, elforog vagy elszakad.

Az ajtóhatárolót nem cseréli időben, nem zsírozza, ha visszacsukódik az ajtó, inkább belerúg, kivágja sarkig, a határoló kiszakad, onnantól nincs gond vele. Az üléssínt nem keni, beszorul, erőlteti az állítót, egy idő itán lerögzítve is kotyog az egész. A fékdobot maximális átmérő fölé szabályoztatja (ha szabályoztatja egyáltalán), a munkahenger már nem tud nyomni, keresztbeáll a dugattyú, megszorul a fék, megég a fékbetét, jó az úgy. Elöl vasig kopik a betét, hornyot esztergál a tárcsába, cserénél kifelejti a rugókat, zörög az egész.

A motortérben mindenfelé betoldott vezetékek mennek, a laza szigetelések senkit sem zavarnak, a feszültségszabályzó és a generátor között akkora ellenállás van, hogy alig megy már valami áram, a szabályzó megbolondul, túltölt (Samara-generátornál már nem), az akku pezseg, a generátor melegszik, olvadoznak a diódák, nem probléma. Az önindító bendixe szorul, a zsír kiolvad mindenhonnan, a szénkeféknek már a tartója viszi át az áramot, a kommutátor beégve, a kapcsolóvilla alig mozog, jó, ha a fogaskerekek fele szélességen kapcsolódnak. De nem baj, megy az ótó, viszi a malacot.

Pofonegyszerű konstrukció a Lada, de számtalan helyen okozhat gondot a nemtörődömség. És sajnos a legtöbbél okoz is. Nem azok szívják meg vele, akik kukázott alkatrészekből, "csak ne kelljen mán rá kőteni" hozzáállással hajtják őket, hanem azok, akik tőlük megveszik és szeretnék normálisan használni. Általában az ilyen, végletekig lefingott borzalmakból születnek a 20 liter fogyasztó, magától széthulló pénztemetőkről szóló legendák.