Mik az első vezetési tapasztalataitok?

Nekem felemelő érzés volt a tanuló autó után a miénkbe beülni (a tanuló autó egy 1,3-as dízeles Opel Agila volt, most pedig egy 2,0-es Toyota Avensissel tolom, azért van különbség :))).

Egy darabig csak apám mellett vezethettem, még most is húzza a száját ha egyedül kell menjek valahová.

A legelső alkalommal mikor teljesen egyedül voltam féltem egy kicsit, másodszorra már maxra tekertem a hangerőt s hangosan énekeltem a kocsiban annyira jól éreztem magam :))

F/18, két hónapja szereztem meg

Jogsiszerzés előtt is tudtam kezelni az autót és egyszerűen megértettem a mozgását (értsd: utánfutóval tolatás, teherautóval tolatás, szűk helyre való parkolás tükörből).

Jogsiszerzés után csak a forgalomhoz kellett hozzászokjak. Egyedül is mehettem, de faterom nagyon tapasztalt sofőrként sokat ült mellettem, úgy csináltuk mintha a személyi sofőrje lennék.

Kisvárosban szereztem jogsit, először kicsit félelmetes volt Bp, de nagyon jó "utóoktatást" kaptam, 2 év vezetés után se a hegyi havas utak, se egy hosszú út (1800km egyhuzamban), se London belvárosa nem tudott kétségbe ejteni.

Először csak egy parkolóban mertem párommal vezetni, onnan ki sem jöttem. Rá egy hétre 30as övezetben mentem 2-3 km-t, majd hazafelé még ennyit. Pont elég volt.

Másnap apósommal mentem kb 10 km-t, majd kitettem a kocsiból és mentem még 30at egyedül.

Mind hétvége, kis forgalom, kisváros.

Baromira féltem beülni, de utána már nem volt gond.

Rengetegszer lefulladtam, és egyedül elnéztem egy jobbkezest, amit hatalmas dudálással konstatált az onnan kihajtani szándékozó :o

Mit csinálok másképp? pl az útra lógó kukát vagy cementkupacot nem indexszel kerülöm ki :D

L/33

Jogsi előtt vezettem már..

De meglepett amikor a bátyám jött értem edzésre,és kiszállt,majd mondta hogy Én vezessem mert megjött a jogsim..(1hét 2 nap alatt meg jött..)

Városban vezettem egyből,mert ott volt az edés..Elmentünk bevásárolni,és utána haza..

Nem volt semmi különös tettem a dolgom,mintha régóta vezettem volna.:)

Nemsokára lesz 1 éves a jogsim.:)

Az első pár alkalommal faterom ült mellettem, de hamar megunta szerencsére. Elég frusztráló volt, h ott mondja a "jó tanácsokat" mellettem.

Egy Opel Corsán tanultam vezetni, könnyű volt, elég kicsi autó. Utána ültem be a családi Mitsubishi L200-ba. A tolatást eleinte nem kellett erőltetni nagyon.:D De hamar hozzá lehet szokni. Eleinte kicsit féltem, főleg mindig a visszapillantót néztem, h mennyien jönnek mögöttem, mennyire közel, de ez elmúlt rövid idő alatt.

Kikerüléseknél, ha nem volt előttem-mögöttem senki, akkor indexet kihagytam, meg pár apróság. Volt, h párszor lefulladtam az első napokban, de az csak az izgalomtól volt.

ez már 11 éve volt, azóta már jobban megy. :D

29F

A baráti házaspár esete:

Terveztek egy utat Brüsszelbe, a nem éppen fiatal 1,2-es Opellal. Az indulás előtt 2(!)héttel a feleség (28évesen) megszerezte a jogosítvány. A barátom csak annyit mondott: van papírod, megnyerted a bal első fotelt. :)

Saját elmondásuk szerint oda-vissza végig a feleség vezetett, a férj egy métert sem.

Így is hozzá lehet állni. :)