Mit csináljak ha félek letenni a jogsit?

Ezen túl kell tenni magad, nem tudom mennyi idős vagy, de lehet, hogy ez lesz egy stációja a felnőtté válásodnak.

A vezetéshez kell egy jó értelemben vett vagányság, rámenősség, magabiztosság. Én is így voltam annak idején, későn érő kamasz, 17 évesen csináltam jogsit. Ma kamionos vagyok 14 éve, és megnézném magamnak azt akitől megijednék. Áldozat típusból ragadozóvá kell válni.

Ezen csak az segíthet, ha egyszerűen belevágsz...meg kell szüntetned az idegenség érzését adott szituációban, amit csak úgy tudsz elérni, ha minél többször éled át ugyanazt az "ijesztő élményt".

Segíthet, ha átgondolod, hogy másokat mennyire nem érdekel az, ha te valami apró hibát vétesz bármiben is, vagy hülyeséget mondasz/csinálsz. Egyáltalán nem kellemetlen, mindannyian emberek vagyunk, tele hibákkal. A félelmed is egy ilyen hiba, de tudsz és muszáj is rajta változtatnod!

Én is nagyon sokáig tartottam az idegen helyzetektől, de nincs más választása az embernek, bele kell vágni és egy idő után természetessé válik.

Persze ha nagyon súlyos mérvű a félelmed, akkor fordulj szaksegítséghez!

Maximálisan egyetértek #1 és #2 véleményével.

#3-nak csak egy idézet Madách-tól:

"a tett halála az okoskodás"

Ja, hogy eredetileg volt egy kérdező is? :)

Rövid a válasz: FUSS NEKI!

Ha senki másnak, legalább önmagadnak bizonyítsd be, hogy tudsz vagány is lenni.

Remélem tanulságos lesz a kommentem, saját tapasztalat alapján:

Én még 2013 tavaszán iratkoztam be autósiskolába, hogy megcsináljam a jogsit. Már akkor is vagy 2-3 éve húztam-halasztottam, mert már megvolt rá a pénzem, csak féltem az emberektől, attól az új helyzettől, nem tudtam elképzelni, hogy mi hogyan fog történni, milyen lesz a kresz tanfolyam, az elsősegély tanfolyam és milyen lesz, ha össze leszek zárva a gyakorlati vezetés oktatáson egy emberrel 1-2 órán keresztül. Én sem magától a vezetéstől féltem, hanem a körülményektől, hogy hogyan fogok én eljutni odáig, hogyan fogam lelkileg "túlélni" és átélni, hogy megszerezzem azt a fránya plasztikkártyát.

Nos, 2013 tavaszán végigjártam a kresz tanfolyamat, ami nem volt nagy cucc, mert megadott időpontokban be kell járni egy iskolai terembe, ahol voltunk kb. 15-en. Voltak akik már ismerték egymást és voltak akik nem. Én sem ismertem senkit, de egy asztalhoz ültünk egy lánnyal, abszolúte nem az én stílusom, de elbeszélgettünk és azóta is beszélünk pár szót, ha találkozunk az utcán. A többiekkel nem foglalkoztam, hisz nem barátkozni mentem oda, hanem azért, hogy megtanuljam a kreszt. Óra közben csak erre figyeltem, és nem foglalkoztam a beképzeld, nagyszájú társaimmal, mert nem érdekeltek, csak a tanulás és a figyelés. Eljött a kresz vizsga ideje, elmentem és megcsináltam elsőre.

Ezután jött az elsősegély tanfolyam. Arra is eljártam, ott is ismertem meg új embereket, de sokszor nem is én kezdeményeztem, csak a helyzet hozza. Magamtól nem akartam ismerkedni, mert oda se barátkozni jártam, hanem azért, hogy megtanuljak nagyon fontos dolgokat, amiknek ez egész életben hasznát vehetem, pl. újraélesztés, sebkötözés, stabil oldalfekvés, stb. Senki nem nagyon foglalkozik igazából a másikkal, hisz mindenki a saját célja miatt megy oda. Aztán eljött az elsősegély vizsga. Arra is elmentem, arra is készültem becsületesen és az is elsőre sikerült.

Ezután jött egy lelki válság az életemben (jogsis dolgoktól függetlenül) és emiatt akkor nem tudtam folytatni a jogsi megszerzését, így 2013 nyár elején az egész abbamaradt, gondoltam majd később folytatom, hisz 2 évem van még rá, az még nagyon sok idő, gondoltam akkor...

2013 telén már úgy alakultak a dolgaim, hogy újra képesnek éreztem magam arra, hogy megcsináljam elkezdjem a gyakorlati vezetés órákat is. Aztán mégsem kezdtem el, mert mindig volt valamilyen indokom. És azt hozzáteszem, hogy sosem a pénz volt az indok, mert azt már 2013 tavaszán, mikor beiratkoztam, már akkor félretettem, már akkorra összegyűjtöttem, hogy biztosan elég legyen és csak úgy vágtam bele. Szóval 2013 telén már vezethettem volna, de tologattam, halogattam... eljött a 2014-es év, és úgy elszaladt, hogy észre sem vettem, mert egész évben húztam-vontam-tologattam, hogy majd elkezdem a vezetést, majd meglesz az, még van időm, még ott a 2 év.

Na persze! Csak azért halogattam az egészet, másfél, ismétlem: másfél éven át, mert attól féltem folyamatosan, szorongtam és beleborzongtam és gyomor görcsöm lett attól, hogy mi lesz, hogy lesz és hogyan fogom én túlélni a bezártságot 1 vagy 2 óra hosszán át egy oktatóval, aki lehet hogy még ordibálni is fog velem, ha elrontok valamit, miről fogunk beszélgetni, kell-e beszélgetni, hogyan kell az autóban viselkedni, mennyire lehet egymásnak a magánszférájáról beszélni, tegezhetem majd vajon vagy csak magázhatom, szimpatikus leszek neki vagy nem, mit fog hozzám szólni, vajon én leszek a legbénább tanulója, vajon mit szól majd, hogy ennyi idősen csinálom meg a jogsit, vajon szemét lesz velem, vajon fog ordítozni, vajon jó oktatót fogok majd ki, vajon hányszor fognak meghúzni a vizsgán???

És még ezernyi kérdés kavargott a fejemben, mert egyébként egy túlkombinálós, túlbonyolítós típus vagyok.

Aztán már azt vettem észre, hogy 2015 februárt írtunk. Ami azt jelenti, hogy nekem 2015 május 20. körülig tart a 2 évem, hogy letegyem a jogsit, befejezzem a vezetést és tegyek egy sikeres forgalmi vizsgát. Aztán gondoltam egyet, és februárben felhívtam az oktatót, hogy szeretnék elkezdeni vezetni, de májusban lejár a 2 évem. Március elején elkezdhettem a vezetést, tehát kevesebb mint 3 hónapom maradt (március, április, május közepe) a 2 év helyett, hogy megtanuljak vezetni és levizsgázzak!! Ha nem, akkor minden addig kiadott pénzem kárba megy, és kezdhetem előről az egészet, aminek a legdurvább része a gyakorlati órákra kiadott pénz (ami esetemben 7000 Ft = 1 alkalom = 2 óra hossza). Nagyon ideges és feszült voltam végig, hogy mi lesz, hogy lesz, sikerülni fog-e.

De az első órától kezdve minden pillanatát élveztem és egy olyan szakasz ez az ember életében, amit át kell élni, csodálatos érzés látni magadon, ahogy óráról órára fejlődsz és tanulsz és megjegyzel és reagálsz és figyelsz. A saját fejlődésedet olyan szinten tudod nyomon követni, mint iskolapadban soha, szerintem legalábbis. Az oktató pedig nem ordibált, nem beszélgettünk sokat, de nagyon jófej volt, volt hogy nevettünk, volt hogy ő mesélt valami sztorit, de én akkor is csak az útra koncentráltam. Ittam a szavait, nagyon próbáltam figyelni, mindig kipihenten mentem vezetni, mindig mindenben hallgattam rá, miután hazajöttem minden óra után jegyzeteltem magamnak amiket mondott és gondoltam, hogy fontos megjegyeznem. Minden tőlem telhetőt megtettem annak érdekében, hogy sikerüljön a vizsgám, mert tudtam, hogy bár van több lehetőség vizsgázni, de nekem nem szabad megbuknom, maximum 1x (még egy bukás belefért volna az időmbe), de tudtam ha megbukok, akkor is sokkal közelebb kerülük ahhoz, hogy kifussak a 2 évből. Márpedig az első vizsgámig ráköltöttem 230 ezret, ami nekem iszonyat mód sok pénz, meg persze sokan másoknak is.

Aztán 6 hét vezetés után, most 1 hete megvolt az első vizsgám, és sikerült is.

Hogy nekem mekkora kő esett le a szívemről! És ha most belegondolok, hogy mekkora hülye állat voltam, hogy húztam-vontam-tologattam... mikor már régóta lehetne jogsim, és régóta befejezhettem volna és nem kellett volna egy olyan stresszen átmennem, hogy 3 hónap alatt ugyan tudok-e tenni egy vizsgát, hogy ne ússzon el minden pénzem és ne kelljen mindent újrakezdeni!?

Szerinted megéri halogatni? Húzni-vonni?? Tologatni.. csak azért, mert teli vagy félelemmel, nem szabad a saját sorsodat megnehezíteni, mert így nem fejlődsz sem lelkileg, sem a gyakorlatban. Elébe kell menni a dolgoknak, meg kell tenni amit megakarsz tenni (írtad, h szükséged lenne a jogsira), szóval miért is habozol? Nem kell félni, senki sem emberevő, nem kell barátkozni senkivel ha nem akarsz, az sem kell érdekeljen, hogy ki mit fog gondolni rólad, ha valamibe sete-suta lennél, vagy ha nem találsz valakit, akihez szólhatsz... ki a francot érdekel? Jó eséllyel úgysem látjátok egymást többet az életben. Az oktatóválasztáshoz pedig érdeklődj, hogy kiről mit gondolnak. Akiről egy embertől is rosszat hallasz, ahhoz ne menj. Akit legalább 2 ember megdicsér, ahhoz szerintem nyugodtan.

Ne félj, mert elfog telni feletted az idő, aztán már nem lesz rá pénzed, vagy valamilyen mondva csinált indokot fogsz kitalálni magadnak, hogy miért nem.

Hajrá és sok sikert! ;)

26L