Nők nem mehetnek el autószerelőnek? Vagy nem megszokott, fura, esetleg kifejezetten nevetséges ötlet?

Inkább szokatlan. Ha végzel és elkezded a munkát, akkor talán eleinte kisebb forgalmad lenne, mert azt gondolnák, hogy egy nő nem annyira műszaki szaki. De az is lehet, hogy inkább nagy lenne a forgalmad, mert egy csinos nő vagy.

Szerintem mindenképpen vágj bele, főleg, ha ez a vágyad. Tetszik az ötlet.

Nők is lehetnek autószerelők, de sokkal nehezebb a dolguk, mint a férfiaknak. Egyrészt ott vannak az előítéletek: a nők maradjanak a fakanálnál, nem nekik való ez - holott a mai, egyre inkább orvosdiagnosztikára hajazó hibakeresési eljárásokban nincs különbség a két nem között, aki érti a motor működését és a műszerek jelzéseit, az rájön, mi ment tönkre.

Másrészt rengeteg gyakorlati probléma merül fel a képzés során. Az autószerelő műhelyekben például nincs női mosdó és öltöző. Apróságnak tűnik, de nem az.

A harmadik probléma a fizikai erő. Egyre ritkább a nagykalapáccsal-feszítővassal végzett munka, de mondjuk a hengerfejcsavarok meghúzása vagy az összerohadt nyomtávrudak szétszerelése még mindig nagy erőt igényel. Persze, tudom, a nők sem mind törékeny virágszálak, de általában nem annyira erősek, mint a férfiak. Persze egy kis leleményességgel ezen is lehet segíteni.

Úgyhogy ha szeretnél az lenni, lehetsz autószerelő. Bár a "csak úgy átfutott az agyamon" sajnos nem elegendő indok. Annak idején a húgom is szemezett ezzel a szakmával, neked is csak azt tudom mondani, mint neki: ha reggel 7-kor elkezdesz melózni és este 6-kor, 11 óra hellyel-közzel megszakítás nélküli meló után a nyakadba ömlik az olaj a motorról másfél óra alatt lekínlódott váltóból (amivel utána már csak három órányi munkád van, de végre lejött) - na, majd akkor dől el, hogy tényleg szereted-e. Mert bizony ilyenek is előfordulnak, nem csak sikersztorikból áll az élet.

(a húgom egyébként akkor utálta meg az autószerelést, mikor sikerült neki rozsdás, vízköves, olajos fagyállóban megfürödnie két órával a tervezett randija előtt)