Citroen DS mennyire használható autó a mindennapokban? Fogyasztása?

Ha tényleg szalonállapotú, 1972-e autóról van szó és nem érdeklődsz a veteránautók iránt, akkor a legjobb, ha kerítesz rá valami hozzáértő vevőt, aki rendes árat fizet érte, ezen pedig megosztoztok az ismerősöddel. A DS ugyanis keresett, értékes veteránautó. Már ha a szalonállapot nem az itthoni definíció szerinti, itt-ott ecsettel mázolt, Moszkvics-alkatrészekkel tarkított, kóválygó futóművű, de mindig fényesre (és karcosra) törölgetett, díszlecek alatt rozsdáló "nagypapaautót" jelenti.

A hétköznapokban akár lehetne is használni, mert egy igen kényelmes és - főleg a nagyobb motorokkal - fürge autóról van szó, de attól még nem célszerű befogni mindennapos szaladgálós autónak. Kár lenne a hidrós felfüggesztést a közútnak csúfolt borzalmakon szétcsapni (jó az alkatrészellátás, de nem annyira, hogy megérje) és az egyre nehezebben beszerezhető karosszériaelemeket áztatni a téli sós hólében. Na és az sem biztos, hogy a kulccsal karcolgató, ablakot benyomó, zárat eltörő, díszleceket lefeszegető jótét lelkek csak azért elkerülik majd az autót, mert veterán, illetve a 40 éves életkor meg fogja védeni az "aszittem, van még húsz centi" stílusú parkolózseniktől és "az előbb még nem vót ott semmi" címszó alatt elsőbbséget meg nem adó okostojásoktól. Márpedig a DS nem olyan, mint a régi Suzuki Swift, hogy egy tank benzin árából megveszel egy fél autóra való karosszériaelemet, aztán hétvégén, két sör között a szomszéd Sanyival kicserélitek őket.

Én az tuti ,hogy rohannék érte !!

Nem lennék kíváncsi a hablatyra :)))