Van valakinek van egy jó kis összefoglalót, hogy hogyan kell autót kárpitozni?

1. Nagy lendülettel belekezdesz, mert úgy látod, nem bonyolult ez, a kárpitosok meg csak lehúznak, azért a pár darab műbőrért van képük elkérni több tízezer forintot, pedig nincs is vele munka.

2. Veszel jó sok műbőrt, szövetet vagy egyéb kárpitanyagot, ami szinte teljesen megegyezik azzal, ami a te autódon van. Örülsz, hogy csak ennyibe került, innentől egy fillért sem kell költened, hiszen már ingyen megvan minden, magadnak dolgozol.

3. Rájössz, hogy az autód kárpitjához az égvilágon sehol nem létezik szabásminta, tehát csak a régi kárpit maradványait tudod hasznosítani.

4. Megpróbálod lebontani a kárpitot kíméletesen, az ezeréves, napszítta, szétmállott anyag viszont ezt nem így gondolja.

5. Összeilleszted a szétszakadt kárpitok mind az 1673 darabját, majd megpróbálod körberajzolni őket, hogy szabásminta legyen belőlük.

6. A szabásmintát átmásolod a kárpitanyagra, majd kivágod. Kivágás közben az otthon található valamennyi olló eltörik, ezért be kell szerezned egy jókora szabóollót, ami még a műbőrt is viszi. De nyugodt vagy, mert így is jóval olcsóbb, mintha mással húzatnád újra.

7. Megpróbálod kitalálni, hogy is varrd össze a darabokat. Ekkor döbbensz rá, hogy kéderanyag is kellene. Természetesen még csak hasonló kéder sem létezik, mint ami kéne, vagy a profilja más mindegyiknek, vagy a színe. Végül egy világ végi (legalább 100 km-re van és természetesen nem postáznak, tehát érte kell menni) boltban, egy eldugott sarokban találsz belőle annyit, amennyi pontosan elég, ezt csillagászati áron adják, holott már vagy tíz éve azt várják, hogy a sarokban porosodó sz*rt eladják valami baleknak. De még mindig jobban jársz anyagilag, mintha...

8. Ülsz a kiszabott darabok és kéderek fölött és rájössz, hogy ezt kézzel nem fogod tudni összevarrni. Veszel egy olcsó varrógépet, amiről az eladó szentül állítja, hogy még az alulemezt is varrja.

9. Kiderül, hogy az eladó kicsit nagyot mondott: az alig pár éves csúcsminőségű nyugati varrógép sorozatban töri el a tűket, csúszik az ékszíj, elmegy a vezérlés, hajlik, tekeredik minden. Ki lehet hajítani.

10. Végül túrsz valahonnan egy ezeréves Csepel vagy Lucznik varrógépet és örülsz, hogy viszi a kárpitot is.

11. Azzal a lendülettel sikerül félrefutni az üléstámla varrásával, tehát újra ki kell szabni a darabot, kezdheted elölről.

12. Valahogy csak össze tudod varrni a háttámla huzatát, rohansz ki a garázsba, mint valami gyerek a karácsonyi ajándékkal a szobájába. Ráhúzod az ülésre és úgy áll, mint tehénen a gatya: nem a kinyúlt, kitöredezett, ezer darabra szakadt régi huzatról kellett volna szabásmintát venni.

13. Először kihajítanál minden kiszabott darabot, de eszedbe jut egy mentő ötlet: valamennyinek beveszel a széléből 1-2 centit. Igaz, közben sűrűn káromkodsz. De még mindig olcsóbb, mintha...

14. Munka után, éjszakánként egy hét alatt megvarrsz mindent. Reggelente 8 kávéval indítasz, a szemed folyamatosan táskás, az asszony már csak fényképről ismer, mert "egész éccaka azt a k*rva kárpitot b*szogatod!", a gyerekek számára egy ritkán jelentkező távoli rokon vagy. De profin tudsz aludni kisszéken, varrógépre dőlve.

15. Felhúzod a kész huzatot: itt-ott eláll, nem tökéletes, csúnya. Rájössz, hogy az elfáradt, szétült ülésrugók és a széttöredezett laticel, valamint a megázott papundekli teljesen alkalmatlan arra, hogy ráhúzd a szép, új kárpitot.

16. Lebontasz mindent, elkezdesz ülésrugókat, ülésszivacsokat, ajtókárpit mögé való papundeklit keresni. Ha bontottat veszel, árban még akkor is jobban jársz, mint...

17. Kiderül, hogy bontott nincs, mert minden hasonló autóban a vezetőülés rugói fáradnak el a legjobban és az ajtókárpitot tartó papundeklik alja ázik át.

18. Utángyártott viszont van, de többe kerül, mint amennyiért az autót vetted.

19. Innen-onnan átvett elemekből összetákolod az ülésvázakat és a kárpitok hátlapjait, ránézésre tökéletes minden.

20. Ráhúzod a kárpitot és kiderül, hogy mégsem: 1-2 centi eltérés van itt-ott, ettől az egész esetlenül néz ki.

21. Lebontod a kárpitot, alakítasz a szivacsokon, szétbontod a huzatot, azt is átszabod.

22. Megint összerakod, megint nem jó, megunod, úgy hagyod. A speciális gyári szegecseket, patenteket, "kosaras" csavaralátéteket persze nem sikerül beszerezni, ezért mindenféle egyéb vacakkal pótolod, amitől az egész kárpit úgy néz ki, mintha csak úgy odahányták volna.

23. Az autót a Palmatex diszkrét szaga lengi be, ezzel pszichedelikus trippé változtatva minden utazást. A jelenség magyarázata valószínűleg abban keresendő, hogy bár a márkafórumon azt írták, csak a gyári ragasztó jó a kárpitokhoz, te nem akartál megint súlyos tízezreket kiadni érte (mert persze a gyári méregdrága), ezért úgy döntöttél, a Palmatex is jó lesz.

24. A fenti probléma azonnal megoldódik, amint fél év után végre megadja magát a ragasztó és elkezdenek lehullani az ajtókárpitok. Természetesen a műbőr gyártóját szidod, mert "régen még abba' is anyag vót".

25. Mikor először pottyan a nyakadba a tetőkárpit, már te is elismered, hogy valami nem stimmel a ragasztással.

26. A következő szezon elején rémülten veszed észre a púposodó ajtókárpitot, amit az okozott, hogy bár szintén írták, hogy kell nejlon vízzáró réteg az ajtóba, elfelejtetted beletenni, úgy megörültél a szép, új kárpitoknak.

27. A veteránklubban és a fórumokon már csak azzal mented a katasztrofális kárpitozást, hogy fillérekből megvolt, nem kellett megfizetni a kárpitos méregdrága munkáját.

28. Közben csak úgy, a magad kedvéért kiszámolod, mennyibe került és rájössz, hogy a kárpitos által kért ár másfélszeresét költötted már rá az autóra.

Röviden ennyi.

#2

Hát ezt nagyon szépen megfogalmaztad! Véletlen nem vagy kárpitos?