Mi a helyes sorrend autó festéskor?

csiszolópapír a karcolástól és a gitteléstől függ

ha nagyon sokat hordtál fel nagy szemcseszámúval kezd majd egyre finomabbal..

Először is a festeni kívánt, rozsdás részt csiszolópapírral vagy flexbe fogott drótkoronggal fémtisztává kell varázsolni. Amíg rozsda van rajta, nem érdemes festeni, mert az szeret a festékkel együtt lehullani. Ekkor látod meg, hogy kell-e valahol lakatolni: ha igen, először az legyen meg.

Ha megvan, érdemes olcsó rozsdamaróval (elég a RO-55 is) végigkenni, ami passziválja a felületet, ugyanis a friss fém is oxidálódik, csak nem látod. Ha viszont bezárod az alapozóval, előbb-utóbb elő fog bújni.

A passziválás után fel lehet vinni az alapozót. Ehhez akár még ecset is jó, csak ne nagyon durván dolgozz vele. Lehet válogatni a különböző típusokból, nekem az egyszerű Budaprimer vált be. Az alapozó száradása után megnézed, hol vannak benne csúnya gödrök, árkok, ezt kittel (avagy késtapasszal, ha úgy jobban ismered) kijavítod. Hagysz neki egy kis időt a száradásra és csodálkozol, hogy a foltok közepe behúzódik. Nincs mit nézni rajta, ez ilyen. A kittelések széleit valami durvább papírral (mondjuk 150-essel) szárazon "letöröd", ekkor nem látszik a kihúzás nyoma.

Ez után először is maszkolni kell. Ha nem az egész autót fested, akkor azt a részt kell letakarni, amin marad a régi szín, ha meg az egészet, akkor az üvegeket, kerekeket és egyéb, nem festésre való apróságokat kell körberagasztani. Ilyenkor amit csak lehet (lámpák, díszlecek, tükrök) le szoktuk szerelni, mert könnyebb úgy az élet. A maszkolandó felület szélét maszkolószalaggal kell körbehúzni, annál jobb nincs erre a célra. A nagy, egybefüggő felületeket meg újságpapírral is kitakarhatod, egyszerűbb és olcsóbb úgy. Maszkolás után mehet rá a töltőalapozó vagy szórókitt. Ezt már fújni kell, ha szép felületet szeretnél. Ennél is vársz pár percet, majd megtekinted a felületet. Szépen kiadja a nagyobb egyenetlenségeket, az apróbbakat meg eltünteti. Ha nem lesz elsőre tökéletes a végeredmény (nem szokott az lenni, főleg, ha először próbálod), akkor újra kittelsz, szárazon megcsiszolod mondjuk 220-assal (de a 150-es is jó még ilyenkor, csak annál durvább ne legyen) és újra mehet rá a szórókitt. Sík felületeket lehet géppel csiszolni, íveseknél nem úszod meg a kézi csiszolást.

Mikor már elégedett vagy a felülettel, fogsz valami finom, vízálló papírt (220-240, a hátulján legyen "waterproof" vagy "wasserfest" felirat, de mondjuk ilyen finomságban nem is tudom, van-e száraz papír), egy vödör vizet és vizesen csiszolsz. Belenyomod a papírt, esetleg még szivaccsal is folyatod a vizet, a lényeg, hogy a csiszolópor ne üljön meg a papír alatt, hanem levigye a víz. Itt már nem érdemes gépet használni. Egyrészt a vizet nagy részük nem szereti, másrészt géppel könnyű "belefeledkezni" a csiszolásba és túl mélyen koptatni a réteget. Pedig a vizes csiszolásnál csak a réteg tetejét kell elsimítani és mattítani, hogy tapadjon rá a festék.

A vizes csiszolás után lehet valami gyengébb oldószerrel por- és zsírmentessé varázsolni a felületet. A denaturált szesznél erősebb nem is kell. Mikor kész, lehet festeni. A szórás adja a legszebb felületet, de ahhoz jó felszerelés és szakértelem kell. A szórófejes palackos akrilok jónak tűnnek, de nem azok (festéskor szép a felület, de közelről néha érdekes és hamar öregszik). A festés után kivárod a száradási időt, kicsomagolod és összerakod az autót, aztán örülsz.